Az én kórtársaim Szomorú vidék szegénységszagát sodorva magával, korommal és köddel koronázva ül be a vándor a füstös ivóba, vele sok mérőföldet megjárt botját sarokba támasztja, más botok meg mankók mellé. Bort kér, vizet is, majd az úttól fáradtan csorba poharát nézi, meg azt, hogy az átellenben ülőknek mint omlik korsójuk peremén a sumérok jó … Bővebben: Szászi Zoltán: Kirké tenyészete, avagy honnan lehet majd utánpótlás