az oviablakban az oviablakban integetek, arcom visszatükröződik kislányom ablakarcában, hol az én, hol az ő vonásai elmosódottabbak, erőteljesebbek, tükörképünket nap és árnyék simogatja, élesíti és tompítja, mozdítja jobbra-balra, előre-hátra hintáztatja az időben. egyre több arc villan fel és állandósul kettőnk arcában. hol én leszek kicsi, hol ő nagy, így váltakozunk az örökkévalóságig. közben kisfiam a … Bővebben: Pénzes Tímea: az oviablakban; mindenfelé és egymásba