Halmai Tamás: Előfeledések (XXXVI–XL.)
Provinciák Egyre beljebb mutat irányt a szerte. Zarándok partok. Vándor gyökerek. Él és igaz minden, de semmi már létet nem mímel óhatatlanul. Egyre közepebb a perem lilája, a provinciák fakó élcei. Úton a mag is, csalja lényege. Láz Ingatag éden, amit ember épít; örök csak az lesz, mit épülni hagy. Hány helyről érkeztem ide? Se … Bővebben: Halmai Tamás: Előfeledések (XXXVI–XL.)
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt az URL címet a WordPress honlapba
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt a kódot a honlapunkba