Via humanitatis Amikor az ablak mögött a cseresznyefára, és előtte terád. Amikor, mint lépteimben a komoly vadászok, és alvó mozdulataidban a kifáradt madarak. Akkor jut eszembe. Akkor kell, hogy eszembe jusson. Ott állunk újra. Két meztelenség között. Ott állunk újra. Kivakolt arccal. Ott állunk újra. Egy ima utolsó soraival. Ott állunk újra. Itt a főhajó … Bővebben: Lázár Bence András versei