Első fejezet, amelyben egy középen közepesen erős, a szélei felé pedig logaritmikusan degradálódó világítású szobában bujkálok egy világos színű fotel jobb kargumija mellett és előtt, nekitámaszkodva és guggolva addig, míg alig észrevehetően felugrom és megfordulok, ezután menekülni kezdek, amennyiben jobb szemem első vetületét egy az első képsíkban való méter egységű Descartes-féle koordináta-rendszer középpontjának veszem, úgy … Bővebben: Páll András: Álmok, amelyekben tudom, hogy mi lesz; gonodlatok