Áll a hajnalt köszöntő homokparton, körbejárja lassan a szél. A tenger szemétől lopta el a kékjét, de ő ezt még nem hiszi el, pedig dalnokok sora ír erről, mind csupa vágy és érzés, ki látja e szépet. Szöszke, kócos hajától szinte lobog, él, arannyá válik a part, kicsi hínárok csiklandják lábujja tövét, ahogy belemártja a … Bővebben: Szászi Zoltán: Az elrabolt királylány, Európa. Az én kórtársaim