Arnold Eszter felvétele EPIFÁNIA Évtizedeken kelek át ölemben a félelem édes jázminillatával, mire egyáltalán észreveszem, hogy egy névtelen teremtmény vergődik a szilánkosra tört árnyak közt valahol bennem egészen mélyen. Nem hiszem, hogy átjuthat, mégis élelmet hagyok kint a mellkas mennyboltjánál és várom, hogy kimerészkedjen a fényre. Végül megérkezik és krátert üt, elhúzódik lábától a tenger, … Bővebben: Pauljucsák Péter versei