Összekarcolt csont vagyok, elszíneződés a hártyás bőr felszínén, megfolyás egy magára maradt test alatt, amely most, ahogy húsában lárvák tobzódnak, kiokádja az eddig benne tenyésző légiót. Vagyok a dolgok bánata, temetési menet kajla vázlata, kettészelt nyelv az éhező gyomor százfogú szájában, betört koponya. Rejtekező mocsok vagyok egy notórius gyűjtögető hátsókertjében, ahová nem léphet be senki, … Bővebben: Sonja Raaf: Rostok