Én írok levelet magának – kell több, nem mond ez eleget? –; én írok, akit talán feledne, akit talán gyűlölne, ha lenne mersze, aki mellett sokszor elsétált, mintha észre sem venne – méltán tarthatja hát jogának, hogy most megvessen engemet. De emlékezzen csak a fiatal, félénk, ám rajongó lánykára, akit megszédített pillantásával, elbűvölt mosolyával, akit … Bővebben: Spiegelmann Laura: A buta lány level