(preparált zongorára, Németh Zoltánnak) [Kedvesem fáradt utazó] Kedvesem fáradt utazó. Képes kivirágozni a legváratlanabb pillanatokban, ilyenkor maga alá hullatja langyos szirmait, pergő magját, bozontos szöszeit. Nem tud gazdálkodni velem. Ilyenkor az én félelmem szívja ki, mérget a sebből. Táperő és lelki fotoszintézis. Sejti, hová ültetem majd, de ő öblös, antik, forró cserepekről álmodik, olyan permetről, … Bővebben: Csehy Zoltán: Fogli d’album 50.