Németh Zoltánnak, születésnapjára Végül utat tör magának úgyis mindannyiunkban a fény, két nap közé csíp és forgat bennünket a Nap körül, belesimít múlásába, akár kéz a húst, nyers tésztájába a bureknak. Varsóban most biztosan esik, felhasítják a tornyok az eget, aztán a városra csorog a víz, csillognak az ablakok, de nevetnek gyerekeid a hűlésnek induló … Bővebben: Terék Anna: Miféle idő, miféle ész