Szabados Attila versei

Cécile Hanat felvétele

amit elhagy

házunk kivet magából
idegen testek
bizonytalan jövő
falain gyökerek
nőnek a korral
méhemben magzat
megesküszünk Isten előtt
nehogy apátlan legyen

boldog leszek
hálás keleti sors
néma násznép
szürkés ruhák
dohos ízét érzem

a jövőjétől rettegek
szótlanul vezetem a sort
arcom szitatál
képem: anya a templomig

bombák között az elesett
fiút látják bennem
aki házat renovál
fronton hal meg

apám ébreszt
szűk kórházi ágy
beteljesült
nincs lüktetés nem kell
megesküdnünk

ahol megtér

minden amit tudok
szűrt elem
nincsen zsinór
nem tartanak test nélkül

hadd kaparják
morzsalékká apró
fémkanállal anyámból
őt hallom még

vendégeim

álmaimban látogattok
egy ideje minden este éltek

Ilonka nem vak
dédi masszív csontokon áll
nem alszik el karosszékben
egyik nagyapám mentőautót vezet
a másikkal tojást festünk
mint azelőtt ő anyámmal

a testem egyhelyben áll
nem tudok feléjük nyúlni
nektek kell jönnötök
ti látogassatok

másképp él
az arcotok mindenkiben
ha egymás után tennénk
egész élet állna össze

újraélt esküvő
triciklis fagylaltkocsi mögött
szőke asszony hózentrógerben
állsz az alig kész garázsnál
csirkevágás közben hajolsz
nagyanyámat csókolod
a kompon át a Tiszán

azt ígértem hogy veszek neki botot
látjátok hogy szétszóródtatok
csontban szemben fogsorokban

(Szabados Attila 1999, Debrecen).

Jelenleg Kisvárdán és Budapesten él, tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végzi másodéves hallgatóként. Többnyire verseket, illetve novellákat ír. Írásai eddig a Contextus, a Drót, a Spanyolnátha és az E-Nyelv Magazin oldalán jelentek meg.