Tóth Lilith Viktória versei

Borsos Zoltán: 02434 FAMOUS LAST WORDS

Láng

Az elégett gyufaszál fekete végét is vonzónak találod
ne aggódj, ettől még kívánatosnak érzem magam
csak tudod, hogy van ez
a hasonlítgatás
elvesz belőlem valamit, akár a halál
utána szomorkássá válok
bezárom a szoba ajtaját és a csótányokat keresem
azt mondod, hogy én vagyok , ami meggyújtja a szálat
s ha elégek
mert bizonyosan ellobbanok egyszer
neked nem marad más, csak a feketedő vég

nincs értelmünk együtt
a csótányok nem jönnek
te sem jössz
nem veszekszünk, csak ha iszol
egészen addig érdektelenség és csend van
míg végig nem égünk

Másik

féltél és féltettél tőle
egy árny volt a falon
városszéli kis utcákban
falusi kocsmákban
pesti krimóban
a kisboltban a húspultnál várakozva
a másik mindenhol ott van
változatok mind
egyetlen húrra
tévedsz édesem
a másik nem létezik
mert egyetlen hang nem lenne elég
a zenéhez, ami a fejembe szól

Láz

a téli fagy két pásztorórára megengedett
a hotelszoba ablakából nézem
jégcsapok olvadnak meg és lusta cseppekben menekül a víz
le akarom nyalni onnan
aztán a vállamon megérzem az ujjaid
egy kék foltra adott csók nyomát simogatod
a testedből áradó hő
biztosan az olvasztotta meg ilyen korán
attól tüzel a homlokom is
nemsokára elmúlik a tél
elmúlunk Mi is
a takarítónő undorral dobja ki a használt gumit
beveti az ágyat
hallod a gondolataim és
elhúzol az ablaktól
nem érted, hogy azért nem szólok, mert a hidegségem
el akarja nyújtani ezt a telet

Tóth Lilith Viktória (1993, Ipolyság)

Költő, író.