Kikötők Ilyenkor velünk maradnak a görcsös, dagadt madarak. Ágak hintáztatják őket, a horizont pupilláit. Egyelőre magam vagyok ezen az emeleten. A számnál nagyobb, gömbölyű gyümölcsöket méregetem. Bántottam valakit? Valakit visszatartottam volna? Nem. Elvonulásnak neveztem. Csendben, mikor lábujjhegyen jár az ember, hogy senkit ne ébresszen fel. Mit sem tudván arról, hogy a ház üres. Messzi tájak … Bővebben: Łukasz Jarosz Kikötők; Messzi tájak (versek, Sipos Tamás fordításai)