Egyik nap anya hív. Épp meg vagyunk sértődve egymásra. Nem emlékszem, miért. – Ide kell jönnöd – mondja. – Dolgom van – válaszolom. – Akkor hát gyere, amikor befejezted. Ismerem ezt a hangnemet. Ütős lapnak kell lennie a kezében. Ütősebbnek, mint általában. Úgyhogy megyek. Az előszobában barátnék. Szilárd pontja ez életünknek. Amikor valami történik – jönnek … Bővebben: Marcin Wicha: Nevetni a megfelelő pillanatokban (próza, Danyi Gábor fordítása)