apám két fotójára (kb. negyvenéves) rozoga kerítést támasztasz, így külalakra, lehettél volna paraszt attila, tested silány, a homlokod diadalittas. hajadon visszanyírt hullámok, merész a tekinteted, és a fiatal, ritka bajusz alatt nemtörődöm mosoly. karod piszkosbarna, körmöd holdja fehér gomb, bóvli kockás inged izzadtságszagú. valami zsákszínű nadrág, alsótested parányi, mintha lefelé zsugorodnál, a porban persze egy … Bővebben: Horváth Eve: apám két fotójára; szabadulási kísérlet; légifolyosó (versek)