Kozma Szabolcs: Magamat is Megrémítem
mindig kerestem valamit amitől érezhetem hogy élő vagyok gyerekként elég volt halott állatokat boncolni ma már a szeretőim fojtogatom arcukra fagy a képük mikor azt mondom kedvesek nekem kár hogy mindegyik úgy oldódik fel a savban mint jóságom anyám méhében 10 éves lehettem amikor elveszett a méhlepényem anyámnak nem mondtam el rövid sírás közepette a … Bővebben: Kozma Szabolcs: Magamat is Megrémítem
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt az URL címet a WordPress honlapba
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt a kódot a honlapunkba