(regényrészlet, Vályi Horváth Erika fordítása) Fejjel lefele lógok a szőnyegporolón, leengedem a kezem, lengek előre-hátra, aztán leugrom és meghajolok. Az udvarunkon, artista mutatványaim helyszínén, anyám és nagyanyám a perzsaszőnyegeket porolják, és elfordítják a fejüket életünk felvert poráról. Széles mosollyal a tapsoló közönség elé állok. Egy néző közelebb lép és felsóhajt: ó, boldog gyermekkor, egy napon … Bővebben: Irena Brežná: A világok legjobbika