Helen Anderson felvétele   Hanyatt fekszik, a hajnal árnyjátékát bámulja a plafonon. Maga elé nyújtja a kezét, a félhomályban vizsgálni kezdi a tenyerét. Ilyen fényviszonyok között nem látja, de biztosan tudja, hogy a lila felhők még ott vannak a jobb tenyerén és az ujjpercein. Csak a szokásos. Megfogta a vízzel teli kancsót, töltött egy pohárral … Bővebben: Posta Marianna: Erőmű 4.