Hullám 1. Felforrnak számban a szavak, széttépik minden indulatom. Nincs már bennem semmi, te sem. Elúsztál a kisütött zsírban, leereszkedtél az aljára. Saját haragod kened a kenyérre. 2. Nézem őt, és tudom, félnem kéne, mégsem megy. Másnak kéne lenned neked is, már nem követ az árnyékod. Resonator 1. Hallom az ablakból a hangod, elvegyül, mégis … Bővebben: Tóth Lilith Viktória versei