liaye/lomography felvétele   Feltételes mód Addig képzelem el, míg a zöldek megsárgulnak és kihullanak a fejekből a tájak. Minden nap egy órán át nézem a közös nyarunkat, megcsókolod a vállam, miután bekötöd a pántot, esténként koszos vizek partján sétálunk. Elég lenne egy fa, ami felett az évszakok velünk együtt járnak, és nem fakul a lángok … Bővebben: Aradi Vivien Napsugár versei