Családi cirkusz Éjjel írok könyörtelen káoszban egy katasztrófa előszele hajt hogy ne hagyjam abba szelíd hangom mint malomkerék üresen őrli a szavakat mindig a kezem előtt most hogy szemem előtt fogy a papír kezem apróban ír írásjelek nélkül független a testtől vagy a gégére rakódott homoktól lesben állok nincs értelme az életemnek ha erős tekintetem … Bővebben: Claudiu Komartin versei (André Ferenc fordításában)