I. megszül, megszülök. És ráadásul még ez a szélcsend is! Minden fájdalmasan mozdulatlan marad. Az izzadság, a lélegzet, a magok, a fák, a haj, a kalapon a tollak. Uľa. Nem mozog. Csak a haja fakul, a válla ereszkedik, a bőre repedezik pattogva ujjai redőiben – mint fáim kérge – a pattogást a saját ujjaimon hallom, … Bővebben: Dominika Madro: Belső szentélyek (részlet, Pénzes Tímea fordítása)