Inkarnáció Egészen, mint a rozsda. Igazán, mint a szüzek. A felismerés kétségbeejtő csempéivel meggyötört folyosón három alak halad örökké, ajándékuk én vagyok. Cipellek magammal, mint egy vetélést. Ujjbegyed rácsaival temesd el arcom, csukd rám a szabadságot, és a sírásód én leszek. Kórházmagányunk székén kivérzett bárány. Az odaadás fekete olajával megmosakszom, aztán a hővel, amit adsz … Bővebben: Maros Márk: Inkarnáció; Özön; Kőtábla (versek)