Tóth Lilith Viktória: Profán ének; Óda; Szintaxis; Csendélet (versek)
Profán ének 1. a kávé cseppje a csészém szélén pont úgy hagy nyomot, akár a tudat, hogy nincs értelme a létezésnek egzisztenciális labirintus benne kóválygunk akár gólyafos a levegőben pedig nekünk igenis van… félig kiálló szög kalapács a kezemben a bizony döntő mozdulat vajon megbírom-e… 2. azt olvastam, a rémálom tulajdonképpen kudarc vesztes játszmában ragadtam … Bővebben: Tóth Lilith Viktória: Profán ének; Óda; Szintaxis; Csendélet (versek)
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt az URL címet a WordPress honlapba
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt a kódot a honlapunkba