Sötét volt az ég, mint egy üres pocak a reverenda alatt, rosszarcú démonok dézsmálták meg ugyanis a holdat a minap, és szinkópákban böfögték azóta föl a cikkcakkos krátero- kat. Álmatlan éjszaka volt, végenincs, randa, cudar. Hintáztatták a bükköst az éhes őszi szelek, és gyomorkorgásnak lehetett hallani, ahogy nyikorgatják a fák az ágaikat. Por ülte meg … Bővebben: Vass Norbert: Frissmise (próza)