Kilépő Csak egy hosszú pislogással köszön a pincérnek. Igen, megint itt. Felcsusszan egy bárszékre, a pultra támaszkodik. Szódát kér, és azt mondja, ma csak akkor iszik, ha valami jó történik. A te- lefonját nyomkodja, úgy tesz, mintha várna valakire, pedig nem beszélt meg találkozót senkivel. Ide-oda húzza az ujját a képernyőn, az üres postafiókját bámulja. … Bővebben: Finta Viktória: Kilépő; Kompatibilis (próza)