Arról álmodott, hogy hangyák futkosnak rajta és csiklandozzák. Ilyen bolondságot, gondolta elsőre. Nem győzi kiirtani őket, a gyalogos hangyákat, amik az álmában lábukkal csiklandozzák, meg a hangyalokat, amik a szárnyukkal legyezgetik a ráncok szabdalta bőrt. Ki hitte volna, hogy egyszer kedvét leli bennük? Tegnap elnézegette, ahogy bemasíroznak a málló vakolat alá, ellepik a töredezett járdát. Elfoglaltnak … Bővebben: Pénzes Tímea: Eltünedező idő