Az úgy volt, hogy a fatert a nyáron lecsapta valami jöttment szélütés. Egy sztrók. A nagy kánikulában éppen kint bolondoztam a lányaimmal meg az asszonnyal a kerti medencében, fröcsköltünk, lubickoltunk, amikor, nocsak, megszólalt a telefonom. A fater kertszomszédja hívott. Azonnal nyugtalan lettem, mert  megéreztem a nénike hangjában a zavart, a nyers pánikot, hogy most aztán tényleg valami … Bővebben: Győry Attila: Sztrók