A kisváros főterén járunk. Csillog a csempézett kút. A városháza felé lépked a büszke család. A díszteremben rokonok, ismerősök, barátok, tisztelők. A polgármester beszéde évszázadokig tart, dögmeleg lesz. Otthon, az ablakon át: kint ül a kertben a lánya, kezében a reggeli kávé. A nagy diófát nézi talán, de lehet, befelé néz. Kilépek az ajtón, észreveszem, … Bővebben: Stummer Attila: Díszpolgár; Versek a Periódusos rendszer című ciklusból