Iskola a határon A vénséges idő a múltban ketyegne, ha hagynám, s áthatná a verset az égre törő szökőkutak magánya. Ehelyett két alakot képzelek el a magába révedő Könyök utcán, számomra is váratlanul, akik kéz a kézben sétálnak egy esetlegesnek tűnő, de az ábrázolás szempontjából kitüntetett nézőpont felé. Úgy bukkannak elő hirtelen, mint olyan bevallhatatlan … Bővebben: Létfai Anna: Iskola a határon; Apa locsolkodik