A rend és a szabadság Nem gondoltunk Periklészre, és nem tudtuk, mi a szenvedély. Szabályos időközönként nyírták a hajunk, vasárnaponként körmünkre néztek. Fojtogató gondviselésben teltek napjaink. A padok alatt levelek futkostak, tartalmukat fennhangon olvasták a besúgók a tanárok előtt. A pofonok fülünkben csengenek azóta. Egy nap majd abbahagyjátok, így a jótanács, s a villanyt lekapcsolták … Bővebben: Takács Nándor: A rend és a szabadság; A gyermek szobra; A Tárna; Hasonlóság; Káinozoikum