Marko Slavkovic felvétele VAKTÉRKÉP Mint az ízületek ropognak a farostok, miközben nyújtózkodunk. A redőny rései között sugárutakon tör be a reggeli fény. Elismételjük a pózt, amiben elaludtunk, arcodon a párnahuzat vonalai – akár egy város úthálózata. Majd felszabadulnak a pórusok, simulni kezd a bőr, fakul a szatén vaktérkép. Egyedül arra emlékszel, hogy valakivel tojást ettél, … Bővebben: Szőke Roland versei