(tanulmány) Vannak a kritikusi-irodalomtörténészi praxis számára kézhez álló dolgok, amelyek többé válnak egyszerű egybeesésnél és irodalomtörténeti játéknál. A hetvenes-nyolcvanas évek magyar prózája így lesz „a Péterek korszaka”. A kilencvenes évek erdélyi költészete a „háromnevűeké”. A kilencvenes és kétezres évek felvidéki irodalma „a Zoltánoké”. Az igazság voltaképpen az, hogy Csehy Zoltán nélkül nem létezhetne „a Zoltánok” … Bővebben: Balázs Imre József: Amitől ismerős. Csehy Zoltán-portré két könyv felől nézve