Biró Erika verse

liaye/lomography felvétele

Balról hangyák

I.
Gyantasárgára szűri a fényt a felhő. Esik,
a tollpihékkel összemosott kabátot kapom fel
a verandáról. Meszelés után maradt itt,
a fejemre terítem, szétnézek,
szivárvány sehol, csak ez a szürreális
fény, a zöldekben kevesebb a kék, és nem lehet
eldönteni, elkezdett-e már alkonyodni.
Megélesednek a kontúrok, az almafacsonkot
lassan fojtogatja a trombitafolyondár.
Vergődnek a fenyőn a gerlék, míg a felhő
lenyomja ránk ezt az általános sárgát,
és egészen bezáródunk alá.
Rokonok váltják egymást a faragott padon,
mellkasunkon megoszlik a meleg levegő
súlya, a hangyák megállnak a trombitavirág
borsószerű terméstokján.
Késő átülni az udvar napos sarkába,
a kabát elenged egy tollpihét.

II.
Előre-hátra két pár sodrott kötélsor
között, elmozdulás térdből,
nyekereg a kifüggesztés. Túlharsogja
két egymást méregető kakashang.
Kísérletező kukorékolás az egyik,
mondhatni suta. Négyes kanyar
a válasz, kitartott utolsó hanggal.
Lábak egy helyben, hatvan kiló fölött
a szövet súrolja a földet. Ha üres,
trombiták hullanak a vászonívbe,
mérgezőbbek, mint a borsószerű termés.
Az invazív léggyökerek elérik
a köteleket, jobbról tizennégy mérgezett
fonat, balról hangyák igyekeznek
a terméstokok felé, a lengő mozgást
fenntartja a test tehetetlensége.

III.
Mellkasod szárnyaltan összetett,
bordád fűrészes. Légmarkaiddal
addig kapaszkodsz belém,
míg kúszókarjaid megkérgesednek.
Végálló fürtjeid csalogattak ide.
Hangyák nyüzsögnek a díszítő tokon,
elszórtad szárnyas magvaid.
Szirmaid trombitává forrnak,
szórványosan sorvadsz. Feltárod
előttem gyökérnyakad, télre betakarom.

Biró Erika (Békéscsaba, 1987)

Budapesten él, egy alternatív általános iskolában tanít. A Műútban, a Prae-ben és az Apokrifban jelentek meg versei.