Mintha mészhidrátot hintenének a tájra. Fehér, porszerű anyag teríti a dűlőutakat, a szekérkerekek nyomaiban a jeget. Belepi a kutyák láncait, a toldozott drótkerítéseket, a kinti tárolóként használt fagyasztóládákat. Jut belőle a csontos lombkoronákra és a sufniházak tetejére is, a farostlemezekkel erősített hullámpalák meghajolnak a súlya alatt. Amikor felkel a nap, az anyag csillogni kezd. Úgy … Bővebben: Juhász Tibor: Behúzás XII. Hó