Forrás: litera.hu Madarak Csehy Zoltánnak Átfogom egy szamárcsikó nyakát, homlokomat szalmaszagú fejéhez szorítom. Érzem pórusos jelenléted, most magam vagyok, mert veled vagyok. ÉN – az mindig valaki más * Fekete leplekbe burkolt Pasolini-madonnák, malteres vödrökbe ültetett aszfodéloszokkal, a kőfal szegélyezte mészspirálon, a sziklaszirten fehérlő templom felé tartanak. A szakadék peremén kövekre kuporodva, akár rézuszmajmok az … Bővebben: Lukács Flóra verse