ITATÓ vérízűeket pislogsz túl lassan nő a puskacső egymás nyelvén zsugorodunk a virágok közt ihat a pók a zsigereinkből VÁRJUK hogy kirügyezzen a ruhaszárító kötél velünk együtt az egész lakás kinő belőle és itt egymás szemébe zuhanunk ahol az űr már nincs teleköpve csillagokkal ha fázol lesz majd amit magadra vehetsz PRÉS Jöjjön, aminek jönni … Bővebben: Molnár Dávid: Itató; várjuk; Prés (versek)