A csillagász az erkélyen ül és unatkozik. Az első szeptemberi esték már évek óta különös érzésekkel töltik el. Egyrészt örül, mert egy ideje nem bírja a kánikulát, másrészt pedig ráront az idő múlásának különös élménye, amitől rendre alábbhagy...
Egyedül vagyunk már megint. Az egész olyan lassú, olyan nehéz, olyan szomorú… Nemsokára megöregszem én is. És akkor végre vége lesz. Rengetegen megfordulnak a szobámban. Mondanak is ezt-azt. Bár igazából nem sokat mondanak. De majd...
(Beszélgetés Radoslav Passiával) A Romboid című pozsonyi irodalmi folyóirat nemrégiben hasonló változáson esett át, mint az Irodalmi Szemle – megkerestük hát Radoslav Passia főszerkesztőt, hogy elbeszélgessünk róla, ők hogy...
(az Átrium Film-Színház Vaknyugat című előadásáról) Martin McDonagh Vaknyugat című drámájának zajos magyarországi sikerét semmiképpen sem magyarázhatja az ír színház kimondottan jó helyzete a „világpiacon”. A nagyrészt csupán...
Ez a mondattöredék azért ragadhatja meg az olvasó figyelmét, mert tulajdonképpen a kötet novelláinak céljaként is értelmezhető: lehozni egy darabot az égből, csomagolatlanul, meztelenen. „Az pedig már maga a tisztaság” (161.) – állítja az...
Az Irodalmi Szemle idei utolsó lapszámbemutatóját 2013. december 18-án, szerda este 18:30-tól tartjuk a Pozsonyi Magyar Intézet Café Nappalijában (Védcölöp út / Palisády 54). Mindenképp ünnepi hangulatra lehet számítani, hiszen témánk nem más...
(a Komáromi Jókai Színház Árulás című előadásáról) Nem elegáns a színészek önvallomását felhasználni egy színházi kritikában – ezért nem is teszem –, annyit mégis sejtetnek Bandor Évának (Emma), Mokos Attilának (Jerry) és Petrik... (a Szputnyik Hajózási Társaság Reflex című előadásáról) A Divadelná Nitra nemzetközi színházi fesztiválon idén újra képviseltette magát a Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színházés Viselkedéskutató Intézet-Labor. (Pintér Béla és Társulata A 42. hét című előadásáról) „A színész nem ember, aki eljátszik egy szerepet, hanem egy lény, akitől a hideg kiráz. […] A színházban titok van, varázslat, őrület, amitől megrendülünk, mert... „Ne dőlj be magadnak. Ne hidd el, amit hallasz, amit gondolsz. Figyeld, mekkora lehet a léc, amit magadnak állítottál fel, és minden pillanatban úgy élj, hogy ha eljön az ideje, át tudd majd ugrani. Akartam Editet. És igen, boldog... 
Soóky László: Az árulás monoton melankóliája
Garajszki Margit: Az olvadás poétikája
Lovas Enikő: Ki játszik velünk?
Brutovszky Gabriella: „A múlt nem azért fontos, hogy bármit is jelentsen, csak a tükröződés által nyert értelmet…”