Ivan Karamazov: Vallomás

Utálom az inkvizítorokat – ezeknek mindig igazuk van, kíméletlen, szelíd igazságuk ormairól küldik vissza Jézust oda, ahonnan érkezett, tudják, az ember úgysem változik meg, nem jámborság, empátia, hit kell neki, ezekről csak jóllakottan...

Komor Marcell: Köd előtted

Ez a hegytető az egyetlen pont, az egyetlen magaslat, ahonnan a város nem önmagára tekint vissza tetszelegve, hanem valahová el… Eltekint önmagától. A városhoz tartozik, de azon kívülre néz. Hátat fordít neki, egy meredek lejtőre szegezi a...

Sonja Raaf: Rostok

Összekarcolt csont vagyok, elszíneződés a hártyás bőr felszínén, megfolyás egy magára maradt test alatt, amely most, ahogy húsában lárvák tobzódnak, kiokádja az eddig benne tenyésző légiót. Vagyok a dolgok bánata, temetési menet kajla vázlata...