Seres Róbert: Aputól szeretettel (próza)
Erik nem az apum, én azért csak annak hívom, mert nagyon örül neki, ha van mit innia. És most van, anyunak is ad belőle. Az asztalnál ülnek, a cigifüsttől alig látják egymást. Mi hárman osztozunk a tesóimmal a sezlonon. Öcsém már egy ideje...