{"id":181,"date":"2008-05-17T01:00:00","date_gmt":"2008-05-16T23:00:00","guid":{"rendered":"http:\/\/irodalmiszemle.sk\/polgar-aniko-erosz-szar%c2%adnyai-philosztratosz-sze%c2%adrel%c2%admes%c2%adle%c2%adve%c2%adlei\/"},"modified":"2008-05-17T01:00:00","modified_gmt":"2008-05-16T23:00:00","slug":"polgar-aniko-erosz-szar%c2%adnyai-philosztratosz-sze%c2%adrel%c2%admes%c2%adle%c2%adve%c2%adlei","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/irodalmiszemle.sk\/2008\/05\/polgar-aniko-erosz-szar%c2%adnyai-philosztratosz-sze%c2%adrel%c2%admes%c2%adle%c2%adve%c2%adlei\/","title":{"rendered":"Polg\u00e1r Anik\u00f3 – Er\u00f3sz sz\u00e1r\u00adnyai – Philosztratosz sze\u00adrel\u00admes\u00adle\u00adve\u00adlei"},"content":{"rendered":"
A levelek esetében, akárcsak a lírai költészetben, a fikció és a valóságvonatkozások viszonya különösen problematikus, hiszen bizonyos korszakokban (pl. középkor, romantika) a levélírás lényegét az \u0151szinteség, a vallomásszer\u0171ség képzetének hozzákapcsolásában látták, a levelet a szív tükrének tartották. <\/p>\n
Természetesen nemcsak az antik levelek gy\u0151zhetnek meg minket arról, hogy a levél, melyben a levélíró önreprezentációja nyilvánul meg, csupán egy valóságkonstrukció, nem pedig reflexiója a valóságnak.1 A fikció és realitás, gyakorlati szándék és esztétikum, praxisz és logosz ellentétét tükrözik a levelek szokványos kategorizálásai is2: valójában azonban a tájékoztatást, az információátadást szolgáló, életdokumentumként olvasható levél és a másik véglet, a kimondottan irodalmi szándékkal íródott episztola között számos, hasonló dichotómiákkal nehezen leírható átmeneti forma létezik. <\/p>\n
A legkorábbi ismert görög levelek irodalmi m\u0171vek betétei, s ezek értékét nyilvánvalóan nem alkalmi vagy dokumentumjellegük adja, még a történeti m\u0171vek esetében sem. Az ún. második szofisztika irodalmi levelei (Alkiphrón, Ailianosz és Philosztratosz m\u0171vei), melyek a római kori görög levélirodalom virágkorának termékei (Kr. u. 2–3. század), önálló levélgy\u0171jtemények, s legfontosabb közös jegyük a retorikai iskolázottság. A levélm\u0171faj retorizálásában és a szofista ízléshez való igazításában kétségtelenül Philosztratosz a legkövetkezetesebb. A második szofisztika által megalapozott tradíció továbbélt Arisztainetosznál (V. század) és Theo-phülaktosz Szimokattésznál (VII. század). <\/p>\n
A Philosztratosz-korpusz és a levelek szerz\u0151ségének kérdése<\/strong><\/p>\n A Corpus Philostrateum több különböz\u0151 Philosztratosz nev\u0171 szerz\u0151 által írt m\u0171vek gy\u0171jteménye, s a szerz\u0151k besorolása, az egyes (Philosztratosz neve alatt fennmaradt) m\u0171vek szerz\u0151sége a szakirodalomban mindmáig vitatott. Egyetértés csak a tekintetben van az egyes kutatói álláspontok között, hogy a három Philosztratosz nev\u0171 szerz\u0151t megkülönböztet\u0151 Szúda-lexikon adatai több ponton is hibásak. A Szúda-lexikon szerint az I. Philosztratosz Nero idején élt, és a II. Philosztratosz apja volt, aki Septimius Severus idején Rómában tevékenykedett. A III. Philosztratoszként említett személy a Szúda szerint a II. Philosztratosz másodfokú unokaöccse és egyben fogadott fia volt. Ma a kutatók általában négy Philosztratosz nev\u0171 szerz\u0151r\u0151l beszélnek. Az I. Philosztratosz, Verus fia a II. század els\u0151 felében született és athéni szofista volt, a II. Philosztratosz, az I. Philosztratosz fia, 170 körül született és Athénban tanult 190 körül, 202 után pedig a császárné, Iulia Domna köréhez csatlakozott Rómában. A III. Philosztratosz (mellékneve Lémniosz) Nervianus fia, I. Philosztratosz egyik lánytestvérének az unokája volt, és 191 körül született. Tanárai között volt nevel\u0151apja, II. Philosztratosz is. Rómában, Itáliában, majd Athénban tevékenykedett, s Lémnoszon halt meg. A IV. Philosztratosz a III. Philosztratosz unokája volt, s a III. század másik felében élt.3<\/p>\n A Philosztratosz-korpusz legterjedelmesebb m\u0171vei A tüanai Apollóniosz élete (Ta eisz ton Tüanea Apollónion, Vita Apollonii Tyanensis), a Szofisták életrajzai (Bioi szophisztón, Vitae sophistarum) és a m\u0171alkotás-leírások két gy\u0171jteménye (Eikonesz I–II, Imagines I–II). A kisebb m\u0171vek (A testgyakorlásról, Héroszi történet, Szerelmeslevelek, Nero) mellett fennmaradt még két egészen rövid traktátus (Dialexisz I. és Dialexisz II.). Hogy melyik Philosztratosznak melyik m\u0171vet tulajdonítsuk, az máig sem teljesen tisztázott4. Schmid5 majdnem az összes m\u0171vet a II. Philosztratosznak tulajdonította, kett\u0151 kivételével: a m\u0171alkotás-leírások második részét szerinte a IV. Philosztratosz, az els\u0151 traktátust pedig a III. Philosztratosz írta. Ezen kívül anonimnak tartja a Philosztratosz-korpuszban található második trakátust és a levelek egy részét. <\/p>\n A levelek szempontjából tehát els\u0151sorban a II. Philosztratoszként emlegetett Flavius Philosztratosz érdemel figyelmet, aki Lémnoszon született6. Retorikatanárai között volt a naukratiszi Proklosz, az epheszoszi Damianosz és valószín\u0171leg a thesszáliai Hippodromosz is. Feltételezhet\u0151, hogy a szíriai Antipatrosznál, aki kés\u0151bb a császár fiainak, Caracallának és Getának a nevel\u0151je lett, még Görögországban (Athénban) kezdett tanulni, majd követte \u0151t Rómába. 202 körül, feltehet\u0151leg Antipatrosz közbenjárásával került a szíriai származású császárné, Iulia Domna tudósokból álló körébe. Iulia idejének nagy részét utazgatással töltötte, ezért Philosztratosz is megfordult a császárn\u0151 kíséretében a Római Birodalom több provinciájában és városában. 208-ban Britanniában volt, járt Pergamonban, Nikomédiában és Antiokhiában is, a császárn\u0151 kedvenc tartózkodási helyén. A császárn\u0151 halála után valószín\u0171leg Athénban telepedett le és tanított. Philosztratosz feleségének nevét is ismerjük egy erüthraibeli feliratról: Aurelia Melitine, s tudjuk, hogy a családnak szenátori rangja volt. A Szúda-lexikon adata alapján a II. Philoszratosz Philippus Arabs idején (244–249) halt meg. A Philosztratosz-levelek motívumai<\/p>\n A rózsa átváltozásai. Oscar Wilde meséjében (The nightingale and the rose) az önfeláldozó szerelem jelképévé vált rózsa vörös színét a haldokló csalogány véréb\u0151l nyeri. A vörös rózsa az antik mitológia szerint is egy átváltozás révén született, a haldokló Adonisz, vagy más változat szerint Aphrodité véréb\u0151l, aki futás közben egy tövisre lépett. Biónnak az Adonisz-mítoszt feldolgozó I. idillje is, akárcsak Wilde meséje, a rózsamotívumban a halál és a szerelem összefonódását festi. „Bárha pihédzik már a csodás fürt\u0171 kamasz álla, Mezítlábas szépség. Philosztratosz három levélben érvel amellett, hogy a lábbeli a szépség akadályozója, s a témának férfi (18.) és n\u0151i variánsait (36., 37.) is megírta. Abból indul ki, hogy a cip\u0151hordás már önmagában is betegség, ám az ilyen sebet még Aszklépiosz sem gyógyítja meg, hiszen önként vállalt szenvedésr\u0151l van szó. A mezítlábas szépség és a cip\u0151 ellentétéhez tehát olyan ellentétpárok rendelhet\u0151k, mint egészség–betegség, fiatalság–öregség, természetesség–mesterkéltség. A téma univerzálissá tágul, hiszen a mezítlábas szépség el\u0151tt meghódol a t\u0171z, a tenger és a k\u0151szirt is, s a föld is szerelmes érintésként érzékeli, ha egy szép láb tapossa. A lábbeli hordását elmarasztaló levelek a lábbelit ajándékozó ajándékkísér\u0151 epigrammákkal kerülnek ellentétbe. Egy ismeretlen költ\u0151 görög antológiabeli epigrammája (AP XII 96) a szép Pürrhoszt éppen a lábbeli hordására biztatja. Az ifjú szépsége ugyanis nem tökéletes, lábfeje hibáit azonban a lábbeli eltakarhatja: <\/p>\n „Alkatod elragadó, a szemeddel néz a szemérem, A rózsa átváltozásai. Oscar Wilde meséjében (The nightingale and the rose) az önfeláldozó szerelem jelképévé vált rózsa vörös színét a haldokló csalogány véréb\u0151l nyeri. A vörös rózsa az antik mitológia szerint is egy átváltozás révén született, a haldokló Adonisz, vagy más változat szerint Aphrodité véréb\u0151l, aki futás közben egy tövisre lépett. Biónnak az Adonisz-mítoszt feldolgozó I. idillje is, akárcsak Wilde meséje, a rózsamotívumban a halál és a szerelem összefonódását festi. „Bárha pihédzik már a csodás fürt\u0171 kamasz álla, Mezítlábas szépség. Philosztratosz három levélben érvel amellett, hogy a lábbeli a szépség akadályozója, s a témának férfi (18.) és n\u0151i variánsait (36., 37.) is megírta. Abból indul ki, hogy a cip\u0151hordás már önmagában is betegség, ám az ilyen sebet még Aszklépiosz sem gyógyítja meg, hiszen önként vállalt szenvedésr\u0151l van szó. A mezítlábas szépség és a cip\u0151 ellentétéhez tehát olyan ellentétpárok rendelhet\u0151k, mint egészség–betegség, fiatalság–öregség, természetesség–mesterkéltség. A téma univerzálissá tágul, hiszen a mezítlábas szépség el\u0151tt meghódol a t\u0171z, a tenger és a k\u0151szirt is, s a föld is szerelmes érintésként érzékeli, ha egy szép láb tapossa. A lábbeli hordását elmarasztaló levelek a lábbelit ajándékozó ajándékkísér\u0151 epigrammákkal kerülnek ellentétbe. Egy ismeretlen költ\u0151 görög antológiabeli epigrammája (AP XII 96) a szép Pürrhoszt éppen a lábbeli hordására biztatja. Az ifjú szépsége ugyanis nem tökéletes, lábfeje hibáit azonban a lábbeli eltakarhatja: <\/p>\n „Alkatod elragadó, a szemeddel néz a szemérem, <\/p>\n PHILOSZTRATOSZ Egy hölgyhöz Ugyanahhoz Egy hölgyhöz Egy hölgyhöz A levelek esetében, akárcsak a lírai költészetben, a fikció és a valóságvonatkozások viszonya különösen problematikus, hiszen bizonyos korszakokban (pl. középkor, romantika) a levélírás lényegét az \u0151szinteség, a vallomásszer\u0171ség képzetének hozzákapcsolásában látták, a levelet a szív tükrének tartották.<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":[],"categories":[11],"tags":[],"yoast_head":"\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n
A tüanai Apollóniosz élete, mely a legismertebb és alighanem a legtöbbet fordított Philosztratosz-m\u01717, a Krisztus utáni els\u0151 században tevékenykedett Püthagorasz-követ\u0151 filozófus biográfiája, akit pogány prófétának, Krisztus ellenképének tartottak. Bár Philosztratosz Apollónioszban els\u0151sorban az ideális filozófust látta, az életrajz regényszer\u0171: Apollóniosz a trójai Euphorbosz reinkarnációja, természetfeletti er\u0151vel rendelkez\u0151 varázsló és mágus, aki a filozófiát istentiszteletként fogta fel, s tanaiban az egyetlen és mindenek felett való Isten tiszteletét hirdette, ám monoteizmusa a démonhit által politeista elemmel társult. Caracalla császár Philosztratosz m\u0171vének hatására larariumában Krisztus, Ábrahám és Orpheusz mellett Apollónioszt is házi istenségként tisztelte, s egy héróont (vagyis a héroszoknak kijáró szentélyt) is emelt a tiszteletére. Philosztratosznak a történetírói-életrajzírói konvenciókhoz való igazodását, ám egyben írói öntudatát és eredetiségét is jelzi, hogy Damisz, Apollóniosz állítólagos követ\u0151je és tanítványa, akit m\u0171ve f\u0151 forrásaként jelöl meg8, fiktív személy volt, s beiktatása a hitelesség látszatára való törekvést szolgálja – a tényszer\u0171ség helyét tehát a regényszer\u0171ség veszi át. Hasonló a helyzet Apollóniosz saját m\u0171veivel, melyek (különösen Apollóniosz levelei és Püthagorasz-életrajza) szintén Philosztratosz forrásai közt szerepelnek, s melyeknek hitelessége szintén megkérd\u0151jelezhet\u0151. Philosztratosz szerint Apollóniosz különleges képességei nem mágikus tudományának köszönhet\u0151k, hanem püthagoreista életmódjának (aszkézis, vegetarianizmus, az élvezetekr\u0151l való lemondás stb.). Az Apollóniosz-életrajzzal Philosztratosz a császárn\u0151, Iulia Domna kedvében szeretett volna járni, aki Héliosz emesszai papjának lánya volt, s ezzel is magyarázható a keleties kolorit és az egzotikus atmoszféra, a görög szabadságvágy és a keleti szolgalelk\u0171ség szembeállítása, az etnográfiai és geográfiai érdekességek iránti fogékonyság, mely a m\u0171vet az útleírásokkal, valamint a kuriózumokat gy\u0171jt\u0151 és rendszerez\u0151 paradoxográfiákkal rokonítja. Philosztratosz stílusának különlegességét a fantasztikum és a szofisztikára jellemz\u0151 racionális elemek kontrasztja adja, s a filozófiai-teológiai gondolatokat fantasztikus-regényes elbeszélésekkel ötvöz\u0151 m\u0171 retorikai stílusgyakorlatnak is tekinthet\u0151.
Mivel Philosztratosz Szofisták életrajzai cím\u0171 m\u0171vében9 saját m\u0171veként említi A tüanai Apollóniosz életét, a két kulcsm\u0171 közös szerz\u0151ségének kérdése nem kétséges. Életrajzai nem tekinthet\u0151k a szó szoros értelmében vett életrajzoknak, a kötet inkább anekdoták és rövid jellemzések gy\u0171jteménye. Nem az volt a célja, hogy minden fellelhet\u0151 adatot összegy\u0171jt\u0151 kézikönyvet hozzon létre, a szokásos bet\u0171rendes elrendezést is elvetette, a tárgyalt szofisták m\u0171veinek listáját is csak ritkán adja meg, s általában ebben a tekintetben sem törekszik teljességre. Philosztratosz metódusának lényegét nem könny\u0171 megragadni, hiszen a feldolgozás módjában nagy változatosságot mutat. Módszerét és stílusát a negyedik században Eunapiosz próbálta meg követni. A m\u0171ben Philosztratosz megkülönbözteti a régi szofisztikát az ún. második szofisztikától: az el\u0151bbinek az atyja Gorgiász volt, az utóbbit a szónok Aiszkhinész alapozta meg, s egy hosszabb „sötét korszak” után az els\u0151 században élt szmürnai Nikétész élesztette újjá.
Az Eikonész 65 m\u0171alkotás leírását tartalmazza, melyek az el\u0151szó szerint egy nápolyi sztoát díszítettek, kérdéses azonban, hogy vajon ezek a leírások megfeleltethet\u0151k-e valóságos festményeknek. A leírt m\u0171alkotások témája általában mitológiai (pl. Phaethón, Narkisszosz, Hüakinthosz, Hermész születése, Szemelé, Ariadné, Pasziphaé), s a szerz\u0151 a témák korábbi irodalmi feldolgozására is reflektál. A Szkamandrosz ábrázolása (1.) például Homérosz Íliászára épül, s Philoszratosz mintegy a képz\u0151m\u0171vészeti és irodalmi feldolgozást hasonlítja össze, megállapítva, hogy a képen látható legtöbb elem homéroszi, két dolog kivételével: a folyó nem hosszú hajú, hiszen a haját megégette a t\u0171z, Héphaisztosz pedig nem biceg, hiszen a lángok rohannak a folyó felé. Nemcsak a leírt kép elemei homérosziak, hanem a leírás stílusa és szókincse is. Ugyanakkor a motívumok tekintetében a szerelmeslevelekkel is több hasonlóságot mutat: a „hajgyilkosságot” kárhoztató 16. levélben is hasonló kifejezésekkel hangoztatja, hogy „ha egy folyót szépnek tartanak, az is hosz-szú hajú”. Az almát szed\u0151 és az almával dobálózó Erószokat ábrázoló kép (6.) szerelmi szimbolikája is összehozható a levelekével: Erósz almája a 62. levélben is a szerelemre való felhívás szimbóluma. A m\u0171alkotás-leírások második sorozatát a IV. Philosztratosz a II. Philosztratosz stílusát követve próbálta megírni. A két Philosztratosz Eikonészéhez tartalmi hasonlóság miatt az egyes kiadások Kallisztratosz 14 ekphrasziszát is csatolni szokták.10
Philosztratosz kisebb m\u0171vei közül legfigyelemreméltóbbak a szerelmeslevelek és a Héroszi történet (Héróikosz, Heroicus)11. Ez utóbbi egy párbeszédes formában megírt m\u0171, melyben egy görög vincellér a görög héroszkultuszról mesél egy a jó szélre várakozó föníciai tengeri utazónak. A testgyakorlásról (Peri gümnasztikész, Gymnasticus) cím\u0171 értekezés célja az ógörög atlétika újjáélesztése. A Nero cím\u0171 dialógus Lukianosz m\u0171vei között maradt fenn. A m\u0171 két filozófus, Muszoniosz és Menekratész eszmecseréje Güara szigetén, s f\u0151ként a türannoszok gyalázatos tetteir\u0151l szól. A beszélgetésnek egy hajó érkezése vet véget, mely Nero halálhírét hozza.
Philosztratosz szerelmeslevél-gy\u0171jteménye (Episztolai erótikai) többnyire megnevezetlen, s csupán a nemük szerint differenciált címzettekhez (pl. Egy fiúhoz, Egy hölgyhöz) írott leveleket tartalmaz. A kompozíciót illet\u0151en a szerz\u0151i intenció megértését nehezíti a két családra oszló szöveghagyomány, melyeket követve a két mértékadó kiadásban (Teubner, Loeb Classical Library12) a levelek beosztása teljesen eltér\u0151. Valószín\u0171, hogy maga a szerz\u0151 nem publikálta szerelmesleveleit, s halála után barátai vagy tanítványai gy\u0171jtötték egybe azokat, miközben az egyik összeállító a szorosabban vett szerelmi témájú levelekre koncentrált, a másik az egyéb, konkrét személyekhez írt leveleket is beillesztette a gy\u0171jteménybe.13 A fordítás alapjául szolgáló szövegkiadás 73 levelet tartalmaz, melyek többsége szerelmi témájú, s ezek nagy része meg nem nevezett személyekhez íródott (55, ebb\u0151l 26 levél meg nem nevezett fiúkhoz14, 29 pedig meg nem nevezett hölgyekhez15). A maradék 18 levél megnevezett személyekhez van címezve, s ezek között is csupán 8 olyan van, mely egyáltalán nem szerelmi témájú.16 A leghosszabb terjedelm\u0171 közülük a császárnéhoz címzett 73. levél, mely Gorgiászt, s rajta keresztül általában véve a retorikát és szofisztikát védelmezi. Azzal, hogy Philosztratosz Platónt az els\u0151 szofisztika atyjaként ünnepelt Gorgiász vetélytársának tartja, a filozófia és a retorika–szofisztika egyenrangúságát kívánja bizonyítani.17
A II. Philosztratosz szerz\u0151ségét több szempontból megkérd\u0151jelezték, els\u0151sorban nyelvi-stilisztikai okokra, ill. a levelek szellemiségére hivatkozva, a felmerült érvek azonban nem túl meggy\u0151z\u0151ek és könnyen cáfolhatók.18 A 73. levelet például azért tartották hamisítványnak, mert úgy ír Plutarkhoszról, mintha Iulia Domna kortársa lenne. A levél azonban értelmezhet\u0151 úgy is, hogy Plutarkhosznak a szofisták elleni írásáról beszél, hiszen tudjuk, hogy egy elveszett írásában a szofistákat, pontosabban Gorgiászt támadta. Az, hogy bizonyos szavak, illetve nyelvtani alakok csak a levelekben fordulnak el\u0151, más Philosztratosz-m\u0171vekben nem, természetesen adódhat a levél stilisztikai kívánalmaiból, s nem utal feltétlenül eltér\u0151 szerz\u0151ségre. Emellett a levelek bizonyíthatóan rokonságban vannak Philosztratosz egyéb m\u0171veivel. A 73. levél például olyan terminus technicusokat használ, melyek a Szofisták életrajzaiban is el\u0151fordulnak. A levelekben II. Philosztratosz életének helyszínei is felbukkannak: az 55. levél szerz\u0151je például hangoztatja, hogy járt Rómában, a 45. levél pedig az ajándékba küldött erüthraibeli gránátalmákhoz írt ajándékkísér\u0151 levél, miközben egy feliratról tudjuk, hogy II. Philosztratosz fia, Phlaviosz Kapitoleinosz a kis-ázsiai Erüthraiban telepedett le.1. A Lémnosz és Imbrosz barátságáról szóló 70. levél szerz\u0151je egyértelm\u0171en lémnoszi születés\u0171nek vallja magát.
Philosztratosz magyar hatástörténete meglehet\u0151sen szegényes, egyedül a humanizmus korában mutat fellendülést, amikor Antonio Bonfini, Mátyás király udvari humanistája Philosztratosz több m\u0171vét (köztük a leveleket is) latinra fordította. A fordítás a Bibliotheca Corviniana egyik legszebb kódexében olvasható.20<\/p>\n
Philosztratosz leveleiben az ad hoc metaforáknak köszönhet\u0151en az átváltozás révén született rózsa maga is többszörös metamorfózison megy keresztül.21 Az Adonisz-mítoszra alapozva a rózsa a szeretett fiúval azonosul (3., 9.), de a mulandó szépség, a szépség virágkorának szimbólumaként a n\u0151i szépség képe is: a n\u0151 szemeiben rózsák nyílnak (25.), a Khariszok rózsakarúak, s ahogy a rózsa elfonnyad, úgy múlik el a szépség is (55.). A szépfiú nem más, mint beszél\u0151 rózsa (17.), hiszen az \u0151 viruló szépsége is ugyanúgy elhervad majd.22 Szerelmi ajándékként a fiúhoz küldve a rózsa Erósszal kerül párhuzamba, hiszen a szirmai, melyeken sietve a szeretett lényhez száll, olyanok, mint Erósz szárnyai (1.), tövisei olyanok, mint Erósz nyilai, t\u0171zszínük pedig Erósz fáklyájára emlékeztet (55.). A rózsáknak ez a tüze nemcsak látványukból adódik: érintéskor is tüzesek, hiszen magával a szerelmes férfival azonosulnak, férfiként ölelik át a hölgyet23, s ha az elutasítóan viselkedik, akár el is égethetik (54.). A t\u0171zszín az alapja a rózsa és a vörös haj egymásra kopírozódásának is: a vörös hajú fiú feje egy nagy, virágba borult rét (21.), ezért nem szabad rózsát ajándékozni neki, hiszen az csak t\u0171z lenne a t\u0171zre (4.). A rózsa–haj párhuzam monumentálissá tágítható: ha a rózsák a tavasz hajszálai (3.), akkor nyilván maga a természet is vörös hajú, legalábbis bizonyos évszakokban. A rózsa színéb\u0151l adódó, szinte állandó panelekként m\u0171köd\u0151 azonosításokból (rózsa = t\u0171z, vörös haj, vér) néha döbbenetesen bizarr költ\u0151i képek születnek: „Ne koszorúzzuk meg magunkat vérrel!” (4.), „Mért koszorúzod t\u0171zzel a fejed?” (21.).
A szerelem gyümölcsei. Az antikvitásban a rózsa mellett bizonyos gyümölcsök (alma, gránátalma, füge) is szolgálhattak szerelmi ajándékként. A gyümölcsmotívumok ritkábbak ugyan a gy\u0171jteményben, ám a gyümölcsökhöz írt ajándékkísér\u0151 levelek egy sokrét\u0171 allegorikus tradícióba illeszkednek, s értelmezéslehet\u0151ségeik sokszor problematikusak. Az alma a szerelemre való felhívás jelképe, de a rózsákhoz hasonlóan arra is figyelmeztet, hogy a szépség rövid élet\u0171.24 Az alma több görög mítoszban is levélként szolgál25: Philosztratosz 62. levelében a Péleusz és Thetisz lakodalmán bonyodalmakat kiváltó Erisz almájával Erósz almája kerül ellentétbe, mely egy szerelmi feliratot tartalmaz. Az ellentét azonban nemcsak a két levél tartalmában rejlik, hanem a címzett megadásának módjában is: Erisz almáját éppen a címzett nevének elhallgatása tette talányossá s viszálykelt\u0151vé, Erósz almájának egyik érdekessége viszont éppen Euippé nevének feltüntetése (ez az egyetlen Philosztratosz-levél ugyanis, amelybe a címzett neve is bele van foglalva). Az alma szerelmi ajándékként szerepel Akontiosz és Küdippé, valamint Atalanta mítoszában is. Akontiosz és Küdippé a déloszi Apollón-fesztiválon találkoznak, s Akontiosz Erósz sugallatára egy almára írja furfangos üzenetét. Az \u0151 almája nem a levél írójának, hanem címzettjének nevében beszél, arra számítva, hogy a lány úgyis hangosan fogja felolvasni a feliratot: „Artemiszre esküszöm, hogy Akontioszhoz megyek feleségül.”. Kallimakhosznál26 a férfi a levél írója, a n\u0151 pedig az olvasója, Ovidius ezt a szituációt levélváltássá b\u0151víti (Heroides 20–21). Philosztratosznál is egy potenciális szerelmi levélváltásról van szó, melynek terjedelmi korlátait az almára ráfér\u0151 bet\u0171k szabják meg. A levél írója a számára egyetlen lehetséges és elfogadható választ is megadja: az „Euippé, szeretlek” felirat alá az „Én is” üzenetnek kell kerülnie. Három levélr\u0151l van szó tehát egyszerre: az egyik az almára írt szerelmi üzenet, a másik Euippének szintén az almára írandó válasza, a harmadik pedig az almához mellékelt ajándékkísér\u0151 levél, mely az el\u0151z\u0151 kett\u0151t is magába foglalja, s mely mintegy használati utasításként is szolgál, hiszen Euippé ebb\u0151l tudja meg, mit kell tennie a kapott ajándékkal. Az üzenetek rövidsége és feliratjellege az epigrammákra emlékeztet: hasonló üzenetek a görög epigrammákban is megjelennek almára írt levélként (AP 5, 80) vagy ajándékkísér\u0151 üzenetként (AP 5, 79).
Az almához hasonlóan a füge is erotikus szimbólum az antikvitásban: a fügefa, de f\u0151ként a füge gyümölcse az antik irodalomban a férfi vagy n\u0151i nemi szervekre utal.27 A motívum irodalmi tradíciójának ismeretében joggal tarthatjuk Philosztratosz 49. levelét is erotikusnak. Egy rövid ajándékkísér\u0151 levélr\u0151l van szó: „Tavaszi fügéket küldtem neked – talán csodálkozol azon, hogy már, vagy azon, hogy még mindig küldök ilyet.” A füge a Földközi-tenger mellékén mindennapos és olcsó élelmiszernek számított, küldése ezért – ha nem lenne szimbolikus jelent\u0151sége – nem számítana különösen érdekesnek. A fügék számolása például Arisztophanésznál (A béke 1356) a koitust jelenti, Martialisnál pedig a ficus (nemesített füge) és caprificus (vadfüge) ellentéte a férfiszerelem két fázisára, illetve szexuális aspektusára utal: qui modo ficus eras, iam caprificus eris (4, 52) – ’ki nemrég még passzív szeret\u0151 voltál (ficus), nemsokára aktív leszel (caprificus = pedicator)’. Feltehet\u0151leg hasonló átváltozás lehet\u0151ségére utal a fügéket még mindig küld\u0151 levélíró is Philosztratosznál. A fügék tehát két okból keltenek csodálkozást: az egyik az els\u0151dleges értelemb\u0151l adódik, s a tavaszi fügék korai érésére utal, a másik pedig a szimbolikus értelemb\u0151l.
Szakállpelyhedzés és hajgyilkosság. A haj levágása az ókorban a rabságba süllyesztéssel egyenl\u0151, a háborúban ez az egyik legmegalázóbb, amit az ellenségét\u0151l kénytelen elviselni az ember. A hajvágásnak nemcsak a görögöknél volt ilyen szimbolikus jelent\u0151sége, hanem például az Ószövetségben is: Ezékiel próféta egyik szimbolikus tette volt, hogy levágta a haját és szakállát, ezzel jelezve a babiloniak általi megszégyenítést és megsemmisítést, mely Jeruzsálemre vár, a nép ugyanis a sz\u0151rzetet az er\u0151 és méltóság jelének tekintette.28 Philosztratosznál a haj levágása az ostobaság és a barbárság jele (61.), hiszen a haj Aphrodité ajándéka, a hosszú hajú n\u0151 a buja növényzet\u0171 földnél is kellemesebb látványt nyújt. A n\u0151 hajánál is értékesebb azonban a szép ifjúk haja, hiszen az ifjút még Menandrosz A lenyírt hajú lány cím\u0171 komédiájában is megkímélték (16.). A haj tulajdonképpen minden szépséggel és dísszel azonosul: így jutunk el olyan merész metaforákig, hogy pl. a hajók haja a vitorla, a tenger haja a sok sziget, a városok haja pedig a városfal. Nem véletlenül gyakoriak ezzel kapcsolatban a harci metaforák, hiszen a haj levágása tulajdonképpen gyilkosság, vagy egy ostromlott város bevételéhez hasonló, ezért ill\u0151 a hajról, akár a háborúban elesett h\u0151sökr\u0151l, gyászbeszédet mondani. Mindkét idézett levél tulajdonképpen ezt a gyászbeszédet helyettesíti, s mindkett\u0151 a hajra metaforikusan utaló hármas felkiáltással zárul:
„Ó, szépség fellegvára, szerelem ligete, ó, fej csillagkoszorúja!” (16.)
„Ó, Erósz szárnyai, ó, a fej zsenge áldozata, ó, a szépség maradványai!” (61.).
A szakáll levágásának témája is több variációban van jelen Philosztratosznál (13., 15., 58.), s ez a három levél tulajdonképpen a szakállpelyhedzéssel kapcsolatos három különféle alapállás retorikai indoklása. A legkézenfekv\u0151bb párhuzam alapján a szakáll kiütközése a szépség mulandóságára hívja fel a figyelmet, a késleked\u0151-vonakodó fiút tehát az öregedés emlegetésével lehet mihamarabbi cselekvésre bírni. A szakállnélküliség korszaka jelenti a tavaszt, a szakáll kiütközése pedig virágzás („az orcádon n\u0151ni kezd a szakáll, s az egész arc virágzik”, 13.), mely máris a tél beköszöntét jelzi. A két évszak között szinte nincs is átmenet, hiszen a szépfiú számára paradox módon a telet nem a virágok elhervadása, hanem a virágba borulás jelenti („add nekem szerelmedet, miel\u0151tt elhagy tavaszod és beköszönt a tél”, 13.). A másik két szakállról szóló levél már a kin\u0151tt szakállal kapcsolatos hozzáállásokat tárgyalja: az egyik egy paradox enkómion29, mely azt bizonygatja, hogy a szakáll a szépség kezdete (15.), a másik ezzel ellentétben a szakáll leborotválást dicséri (58.). A szakáll kiütközése Sztratónnál sem akadálya a szerelemnek (AP XII 10): <\/p>\n
sz\u0151ke halántékát száz puha fürt lepi el,
el sose hagynám \u0151t, szeretem, hisz a bája enyém lesz
úgy is, hogyha pihés, vagy ha szakállat ereszt!”30<\/p>\n
melled sz\u0171z rétjén szirmait ontja a báj,
mindegyik ifjúnál szebb vagy, de az ég kegye mégsem
tette hibátlanná, Pürrhosz, a lábfejedet.
Rejtse a torz talpat, szép Pürrhosz e lábbeli kissé,
szépségével hadd gyújtsa örömre szived!”31<\/p>\n
Philosztratosz leveleiben az ad hoc metaforáknak köszönhet\u0151en az átváltozás révén született rózsa maga is többszörös metamorfózison megy keresztül.21 Az Adonisz-mítoszra alapozva a rózsa a szeretett fiúval azonosul (3., 9.), de a mulandó szépség, a szépség virágkorának szimbólumaként a n\u0151i szépség képe is: a n\u0151 szemeiben rózsák nyílnak (25.), a Khariszok rózsakarúak, s ahogy a rózsa elfonnyad, úgy múlik el a szépség is (55.). A szépfiú nem más, mint beszél\u0151 rózsa (17.), hiszen az \u0151 viruló szépsége is ugyanúgy elhervad majd.22 Szerelmi ajándékként a fiúhoz küldve a rózsa Erósszal kerül párhuzamba, hiszen a szirmai, melyeken sietve a szeretett lényhez száll, olyanok, mint Erósz szárnyai (1.), tövisei olyanok, mint Erósz nyilai, t\u0171zszínük pedig Erósz fáklyájára emlékeztet (55.). A rózsáknak ez a tüze nemcsak látványukból adódik: érintéskor is tüzesek, hiszen magával a szerelmes férfival azonosulnak, férfiként ölelik át a hölgyet23, s ha az elutasítóan viselkedik, akár el is égethetik (54.). A t\u0171zszín az alapja a rózsa és a vörös haj egymásra kopírozódásának is: a vörös hajú fiú feje egy nagy, virágba borult rét (21.), ezért nem szabad rózsát ajándékozni neki, hiszen az csak t\u0171z lenne a t\u0171zre (4.). A rózsa–haj párhuzam monumentálissá tágítható: ha a rózsák a tavasz hajszálai (3.), akkor nyilván maga a természet is vörös hajú, legalábbis bizonyos évszakokban. A rózsa színéb\u0151l adódó, szinte állandó panelekként m\u0171köd\u0151 azonosításokból (rózsa = t\u0171z, vörös haj, vér) néha döbbenetesen bizarr költ\u0151i képek születnek: „Ne koszorúzzuk meg magunkat vérrel!” (4.), „Mért koszorúzod t\u0171zzel a fejed?” (21.).
A szerelem gyümölcsei. Az antikvitásban a rózsa mellett bizonyos gyümölcsök (alma, gránátalma, füge) is szolgálhattak szerelmi ajándékként. A gyümölcsmotívumok ritkábbak ugyan a gy\u0171jteményben, ám a gyümölcsökhöz írt ajándékkísér\u0151 levelek egy sokrét\u0171 allegorikus tradícióba illeszkednek, s értelmezéslehet\u0151ségeik sokszor problematikusak. Az alma a szerelemre való felhívás jelképe, de a rózsákhoz hasonlóan arra is figyelmeztet, hogy a szépség rövid élet\u0171.24 Az alma több görög mítoszban is levélként szolgál25: Philosztratosz 62. levelében a Péleusz és Thetisz lakodalmán bonyodalmakat kiváltó Erisz almájával Erósz almája kerül ellentétbe, mely egy szerelmi feliratot tartalmaz. Az ellentét azonban nemcsak a két levél tartalmában rejlik, hanem a címzett megadásának módjában is: Erisz almáját éppen a címzett nevének elhallgatása tette talányossá s viszálykelt\u0151vé, Erósz almájának egyik érdekessége viszont éppen Euippé nevének feltüntetése (ez az egyetlen Philosztratosz-levél ugyanis, amelybe a címzett neve is bele van foglalva). Az alma szerelmi ajándékként szerepel Akontiosz és Küdippé, valamint Atalanta mítoszában is. Akontiosz és Küdippé a déloszi Apollón-fesztiválon találkoznak, s Akontiosz Erósz sugallatára egy almára írja furfangos üzenetét. Az \u0151 almája nem a levél írójának, hanem címzettjének nevében beszél, arra számítva, hogy a lány úgyis hangosan fogja felolvasni a feliratot: „Artemiszre esküszöm, hogy Akontioszhoz megyek feleségül.”. Kallimakhosznál26 a férfi a levél írója, a n\u0151 pedig az olvasója, Ovidius ezt a szituációt levélváltássá b\u0151víti (Heroides 20–21). Philosztratosznál is egy potenciális szerelmi levélváltásról van szó, melynek terjedelmi korlátait az almára ráfér\u0151 bet\u0171k szabják meg. A levél írója a számára egyetlen lehetséges és elfogadható választ is megadja: az „Euippé, szeretlek” felirat alá az „Én is” üzenetnek kell kerülnie. Három levélr\u0151l van szó tehát egyszerre: az egyik az almára írt szerelmi üzenet, a másik Euippének szintén az almára írandó válasza, a harmadik pedig az almához mellékelt ajándékkísér\u0151 levél, mely az el\u0151z\u0151 kett\u0151t is magába foglalja, s mely mintegy használati utasításként is szolgál, hiszen Euippé ebb\u0151l tudja meg, mit kell tennie a kapott ajándékkal. Az üzenetek rövidsége és feliratjellege az epigrammákra emlékeztet: hasonló üzenetek a görög epigrammákban is megjelennek almára írt levélként (AP 5, 80) vagy ajándékkísér\u0151 üzenetként (AP 5, 79).
Az almához hasonlóan a füge is erotikus szimbólum az antikvitásban: a fügefa, de f\u0151ként a füge gyümölcse az antik irodalomban a férfi vagy n\u0151i nemi szervekre utal.27 A motívum irodalmi tradíciójának ismeretében joggal tarthatjuk Philosztratosz 49. levelét is erotikusnak. Egy rövid ajándékkísér\u0151 levélr\u0151l van szó: „Tavaszi fügéket küldtem neked – talán csodálkozol azon, hogy már, vagy azon, hogy még mindig küldök ilyet.” A füge a Földközi-tenger mellékén mindennapos és olcsó élelmiszernek számított, küldése ezért – ha nem lenne szimbolikus jelent\u0151sége – nem számítana különösen érdekesnek. A fügék számolása például Arisztophanésznál (A béke 1356) a koitust jelenti, Martialisnál pedig a ficus (nemesített füge) és caprificus (vadfüge) ellentéte a férfiszerelem két fázisára, illetve szexuális aspektusára utal: qui modo ficus eras, iam caprificus eris (4, 52) – ’ki nemrég még passzív szeret\u0151 voltál (ficus), nemsokára aktív leszel (caprificus = pedicator)’. Feltehet\u0151leg hasonló átváltozás lehet\u0151ségére utal a fügéket még mindig küld\u0151 levélíró is Philosztratosznál. A fügék tehát két okból keltenek csodálkozást: az egyik az els\u0151dleges értelemb\u0151l adódik, s a tavaszi fügék korai érésére utal, a másik pedig a szimbolikus értelemb\u0151l.
Szakállpelyhedzés és hajgyilkosság. A haj levágása az ókorban a rabságba süllyesztéssel egyenl\u0151, a háborúban ez az egyik legmegalázóbb, amit az ellenségét\u0151l kénytelen elviselni az ember. A hajvágásnak nemcsak a görögöknél volt ilyen szimbolikus jelent\u0151sége, hanem például az Ószövetségben is: Ezékiel próféta egyik szimbolikus tette volt, hogy levágta a haját és szakállát, ezzel jelezve a babiloniak általi megszégyenítést és megsemmisítést, mely Jeruzsálemre vár, a nép ugyanis a sz\u0151rzetet az er\u0151 és méltóság jelének tekintette.28 Philosztratosznál a haj levágása az ostobaság és a barbárság jele (61.), hiszen a haj Aphrodité ajándéka, a hosszú hajú n\u0151 a buja növényzet\u0171 földnél is kellemesebb látványt nyújt. A n\u0151 hajánál is értékesebb azonban a szép ifjúk haja, hiszen az ifjút még Menandrosz A lenyírt hajú lány cím\u0171 komédiájában is megkímélték (16.). A haj tulajdonképpen minden szépséggel és dísszel azonosul: így jutunk el olyan merész metaforákig, hogy pl. a hajók haja a vitorla, a tenger haja a sok sziget, a városok haja pedig a városfal. Nem véletlenül gyakoriak ezzel kapcsolatban a harci metaforák, hiszen a haj levágása tulajdonképpen gyilkosság, vagy egy ostromlott város bevételéhez hasonló, ezért ill\u0151 a hajról, akár a háborúban elesett h\u0151sökr\u0151l, gyászbeszédet mondani. Mindkét idézett levél tulajdonképpen ezt a gyászbeszédet helyettesíti, s mindkett\u0151 a hajra metaforikusan utaló hármas felkiáltással zárul:
„Ó, szépség fellegvára, szerelem ligete, ó, fej csillagkoszorúja!” (16.)
„Ó, Erósz szárnyai, ó, a fej zsenge áldozata, ó, a szépség maradványai!” (61.).
A szakáll levágásának témája is több variációban van jelen Philosztratosznál (13., 15., 58.), s ez a három levél tulajdonképpen a szakállpelyhedzéssel kapcsolatos három különféle alapállás retorikai indoklása. A legkézenfekv\u0151bb párhuzam alapján a szakáll kiütközése a szépség mulandóságára hívja fel a figyelmet, a késleked\u0151-vonakodó fiút tehát az öregedés emlegetésével lehet mihamarabbi cselekvésre bírni. A szakállnélküliség korszaka jelenti a tavaszt, a szakáll kiütközése pedig virágzás („az orcádon n\u0151ni kezd a szakáll, s az egész arc virágzik”, 13.), mely máris a tél beköszöntét jelzi. A két évszak között szinte nincs is átmenet, hiszen a szépfiú számára paradox módon a telet nem a virágok elhervadása, hanem a virágba borulás jelenti („add nekem szerelmedet, miel\u0151tt elhagy tavaszod és beköszönt a tél”, 13.). A másik két szakállról szóló levél már a kin\u0151tt szakállal kapcsolatos hozzáállásokat tárgyalja: az egyik egy paradox enkómion29, mely azt bizonygatja, hogy a szakáll a szépség kezdete (15.), a másik ezzel ellentétben a szakáll leborotválást dicséri (58.). A szakáll kiütközése Sztratónnál sem akadálya a szerelemnek (AP XII 10): <\/p>\n
sz\u0151ke halántékát száz puha fürt lepi el,
el sose hagynám \u0151t, szeretem, hisz a bája enyém lesz
úgy is, hogyha pihés, vagy ha szakállat ereszt!”30<\/p>\n
melled sz\u0171z rétjén szirmait ontja a báj,
mindegyik ifjúnál szebb vagy, de az ég kegye mégsem
tette hibátlanná, Pürrhosz, a lábfejedet.
Rejtse a torz talpat, szép Pürrhosz e lábbeli kissé,
szépségével hadd gyújtsa örömre szived!”31\u0171<\/p>\n
Ógörög szerelmeslevelek<\/p>\n
(36.)
Ne húzz lábbelit soha, ne takard el a bokádat hamis és ravasz b\u0151rökkel, melyek csalóka szépségüket csupán a festéknek köszönhetik. Ha fehér lábbelit viselsz, a lábad fehérségét teszed tönkre vele, hiszen hasonló a hasonlón nem érvényesül; ha jácintszín\u0171t, a sötét színnel elszomorítasz; ha bíborvöröset, megijesztesz, mintha vér folyna valahonnan. Bárcsak mindenestül látható lennél! Sokkal jobban érvényesülne a szépséged, ha egész tested kitennéd a rád vadászó szemeknek. De rejtsd csak el az idegen tekintetek el\u0151l a többi testrészed, ha úgy látod jónak, ne sajnáld t\u0151lük a leplet és szükséges ruhákat, csak a lábadat hagyd szabadon, ahogy a nyakad, az arcod, a hajad, az orrod és a szemed. Ahol ugyanis a természet valamit hibázott, kárpótlásképpen trükkös fogásokat kell bevetni, hogy mesterkedéssel leplezzük a hiányosságot, ahol viszont elegend\u0151 magának a szépségnek a felmutatása, bármiféle eszköz felesleges. Légy magabiztos és bízz a lábaidban: megkíméli majd \u0151ket a t\u0171z, és megkíméli a tenger is; ha a folyón akarsz átkelni, megállítja majd a folyását, ha meredek k\u0151szirtre próbálsz felhágni, úgy fog t\u0171nni, mintha réten sétálnál. Ezért nevezte Thétiszt ezüstlábúnak a költ\u0151,1 aki pontosan ismerte a szépség valamennyi magasabb formáját; ezért ábrázolják így a tengerb\u0151l kiemelked\u0151 Aphroditét is a fest\u0151k és Leukipposz lányait is. Bocsásd lábadat készségesen azok rendelkezésére, akik meg akarják csókolni, és ne kötözd meg, még arannyal sem. Gy\u0171lölöm a bokapereceket, hiszen nagy értékük csak büntetés: nem ugyanaz talán, ha arannyal vagy vassal kötöznek meg valakit? Hacsak nem azért el\u0151bbre való az arany, mert örömteli szenvedést okoz. Ne gyötörd a lábadat, szépségem, és ne takard el, hiszen nincs rajta semmi rejtegetnivaló! Lépkedj inkább lágyan, és úgy hagyd hátra lábnyomaidat, mint aki a földnek is kedvében akar járni.<\/p>\n
(37.)
Mómosz kijelentette, hogy semmi más hibát nem talál Aphroditéban (ugyan mit is lehetne rajta kifogásolni?), állítólag csak egyetlenegy dolog zavarja, hogy csattog a saruja, méghozzá túl hangosan és ez a zaj idegesít\u0151. Ha azonban saru nélkül járt volna, úgy, ahogy a tengerb\u0151l kiemelkedett, kénytelen lett volna felhagyni a gúnyolódással és csipkel\u0151déssel az a csirkefogó. Úgy gondolom, csak azért nem maradt titokban a házasságtörése sem, azért tudta meg minden rejtett ügyét Héphaisztosz, mert a szandál elárulta.
Ezt mondja nekünk a mítosz. Te azonban, úgy t\u0171nik, Aphroditénál is bölcsebben jársz el, ha úgy használod a lábad, ahogy azt a természet megszabta, és elkerülöd ezzel Mómosz gáncsoskodását. Ó, szabadon hagyott láb, te béklyó nélküli szépség! Háromszorosan boldog lennék és szerencsés, ha rajtam taposnál.<\/p>\n
(59.)
Tegnap egy pillanatra lehunytam a szemem – csak egy rövid pislantás volt, mégis hosszúnak t\u0171nt számomra. Meg is szidtam a szemeimet, hogy ilyen érzéketlenek: „Hogy tudtatok megfeledkezni róla? Hogy hagyhattátok el \u0151rhelyeteket? Hol van és mi történt vele? Legalább ezt áruljátok el!” És mintha hallottam is volna a választ, odamentem, ahol úgy sejtettem, hogy megláthatlak, és úgy nyomoztam utánad, mintha elraboltak volna. Mihez kezdek majd, ha vidékre utazol, mint tavaly, és több napra odahagyod majd a városi életet? Ha semmi gyönyörködtet\u0151t nem hallok és nem látok majd, kétségkívül nem marad más hátra, mint hogy meghaljak. Ha ugyanis elmész, azt hiszem, az egész város követ majd téged, és látványod magához vonzza majd a város isteneit is. Mihez is kezdenének itt nélküled? De még ha \u0151k a helyükön is maradnak, én bizonnyal nem maradok hátra Erósz uszályában. Ha árkot kell ásni, megragadom majd a kapát, ha metszeni kell, gondozom majd a sz\u0151l\u0151t, ha öntözni kell a zöldségeket, odavezetem majd a vizet. Lehet-e ugyanis egy folyó annyira vak, hogy ne akarja termékennyé tenni a földedet? A szokásos falusi munkák közül csak egyre nem vagyok hajlandó: fejni – hiszen csak a te melleid érintése okozhat nekem örömöt. <\/p>\n
(63.)
Úgy tudom, hogy a rózsák eljutottak hozzád és ill\u0151 fogadtatásban részesültek. Megkapták ugyanis t\u0151lem az utasításokat, s mikor tiszta b\u0151röd harmatát magukba szívták, már távozóban lév\u0151 és elbágyadt lelkük új er\u0151re kapott. Helyesen tettétek, ti rózsák, hogy feléledtetek! Kérlek, várjatok addig, míg megjövök! Feltett szándékom, hogy kipuhatolom, kölcsönösen megajándékoztátok-e egymást: ti \u0151t a jó illattal, titeket \u0151 az életetek meghosszabbításával.
Polgár Anikó fordításai <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"