Gubancok \/Iródiás barátaimnak\/
Kiskertben jártam<\/p>\n
1
Azt gágogja a lúdfû,
– Lúd kell nekem, Jóska,
jó kövéret, ha lehet,
küldhetne a pósta.
Gólyaorr meg kelepel,
zsebkendõje nincsen,
– náthás vagyok, gólya úr,
nem kívánnám ingyen.<\/p>\n
– Elsóznám a levesem,
juhsóska így béget,
nem látott még juhokat,
s elszaladt az élet.<\/p>\n
Bégetget szerelmesen,
mígnem rászól Jóska:
– Nem hallod meg, hogy nyerít
a fodros lósóska!<\/p>\n
2
Szomorú a bujdosómák
õsi nemes virág szíve,
ez a galád, bolond világ,
csak a piros pipacs kéve.<\/p>\n
Irigykedik, szégyenkezik,
mint a kóbor szegénylegény,
de mégiscsak virítana
ott a pipacs dicsõ helyén.
Így szól rá a búzavirág,
kékszemével pislogatva,
hisz téged e bolond világ,
pipacsnak néz, te kis balga.<\/p>\n
3
Nem vagyok én akármilyen,
hiába az intrikák,
becsületes az én nevem,
közönséges gombvirág.<\/p>\n
Poloskafû hallgatózik,
megbámul egy verebet,
meghallgatja, mit susognak
egymásnak a levelek.<\/p>\n
Ez a pirók ujjasmuhar
a széllel is lekezel,
ujjlenyomatot vesz róla,
még mielõtt elszelel.<\/p>\n
Sherlock Holmes õk, vagy csak téglák,
beépített nyomozók?
Rebesgeti a tisztesfû,
tisztességes széltolók.<\/p>\n
4
Galaj, galaj ez a lapos,
ragadós vagy csak haragos?
Koldustetõ hitvány ragancs,
tele vele nadrág, bakancs.<\/p>\n
Közönséges gyomnövény õ,
árpa, búza, rozs szakértõ.
Azt kérded, hogy hol a helye?
Megtelne az égbolt vele.<\/p>\n
5
Veronika, Veronika,
borostyánlevelû,
miért vagy te, miért vagy te
oly nagyon keserû?
Tíz hete már, tíz hete már
nem esett az esõ,
eltûnik a fényes gyepföld,
kiszárad a mezõ.<\/p>\n
Harmatos a Veronika,
megrázza a szellõ,
törülközni nem tud, hiszen
nincs nála a kendõ.<\/p>\n
Veronika zöldell, ragyog.
Minek is a kendõ?
Jó esõben legyen gazdag
ez az új esztendõ.<\/p>\n
Verslúdtalpbetét<\/p>\n
A szó eleji alliteráció a rothadás elsõ jele.
Verslúdtalpbetétként kerül a koporsóba a költõ.
Elföldelése a cinkostársak elõtti
bizonyíték nem túl látványos eltüntetése,
elhamvasztása.
A rímek, mint a függõk, nyakláncok,
jegygyûrûk, karperecek és pirszingek bármikor
kivehetõk, örökölhetõk.<\/p>\n
Az aranykorona, a beoperált platina
rudak és csavarok, már véresebb cafat,
egyedi lábszárcsont.
A szó eleji alliteráció vírushordozó.
Gyökérnyaktõrothadásos, elhagyatott
sírján a költõnek a madárlátta
repce és hópenészes az árpatõ.
Az elhagyatott sír
önmagával történik.<\/p>\n
Öreg diófák<\/p>\n
Az öreg diófák viszonozzák
a föld kegyelmét.
Avarrá szelídült leveleik bizalmasan
meggyónják a hétköznapok bûneit.
Feloldozza õket az elmúlás.<\/p>\n
Az, ami nincsen, nem szûnik meg,
csak átalakul.
Mire ideér a csillag fénye,
a csillag már egy feketelyuk,
aszpirinje, lázcsillapítója.<\/p>\n
Érzéstelenítés<\/p>\n
Kapaszkodópont vagyok.
Birkózónyelven sok a fogás rajtam.
A csoda azáltal csoda,
hogy fülöncsípi a
szerencsét.<\/p>\n
Az ígérés pillanata<\/p>\n
Az újévi petárdák
elûzik a gonoszt.<\/p>\n
Álmodban, ha szeretteid kérnek valamire,
szaladj el elõlük. Ha teljesíted a
kérést, élõ halottként bolyonghatsz
akár a halott csillag fénye vagy az óra mutatója.
Ha világgá szaladsz, megspórolod
az elemet, a felhúzásodról nem is beszélve.<\/p>\n
Az újévi t\u0171zijáték
távol tartja az ártó szellemeket.
Pezsgõdurranás, disznóröfögés, böfögés.
Mint amikor a lánynak, aki alattad
nyögdécsel, a szerelmed nevét skandálod,
utána meg levelet írsz a nejednek.<\/p>\n
A lehetõ legnagyobb odaadással
és természetességgel.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Gubancok \/Iródiás barátaimnak\/ Kiskertben jártam 1 Azt gágogja a lúdfû, – Lúd kell nekem, Jóska, jó kövéret, ha lehet, küldhetne a pósta.<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":[],"categories":[14],"tags":[196],"yoast_head":"\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n