{"id":33,"date":"2007-08-07T01:00:00","date_gmt":"2007-08-06T23:00:00","guid":{"rendered":"http:\/\/irodalmiszemle.sk\/a-noiesseg-szemermes-baja\/"},"modified":"2007-08-07T01:00:00","modified_gmt":"2007-08-06T23:00:00","slug":"a-noiesseg-szemermes-baja","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/irodalmiszemle.sk\/2007\/08\/a-noiesseg-szemermes-baja\/","title":{"rendered":"A n\u0151iess\u00e9g szem\u00e9rmes b\u00e1ja"},"content":{"rendered":"

Vendégkritika
<\/strong>„Én, azt hiszem, lényegileg még sz\u0171z vagyok.” Ezzel a mondattal kezd\u0151dik Lovas Ildikó legújabb, Spanyol menyasszony cím\u0171 regénye, s ezzel a mondattal egyúttal véget is ér az els\u0151 fejezet. Az egy mondatos közlés így kiemelt pozcióba kerül, s az olvasó mindenképpen megjegyzi ezt a kicsit sem hétköznapi mondatot. <\/p>\n

Az el\u0151ször megszólaló elbeszél\u0151 nem egyszer\u0171en azt állítja, hogy sz\u0171z, hanem, hogy lényegileg. Mi több, nem is állítja, inkább csak mondja, feltételezi, de semiképp sem biztos benne. Meglehet\u0151sen fura feltételezés, mert ha mást nem is, de azt az ember mindenképpen el tudja dönteni, hogy sz\u0171z-e vagy már nem sz\u0171z. Nem annyira bonyolult ez, mint amilyennek a fentebbi mondat beállítja. Vagy mégis? Talán vannak átmenetek? Mikor valaki a szüzesség határán egyensúlyoz? Lovas Ildikó n\u0151alakjai – azt hiszem – valamelyest választ adnak a feltett kérdésekre, de ezt nem állítom, inkább csak feltételezem.<\/p>\n

A Spanyol menyasszony cím\u0171 regény két szálon fut, akár azt is kijelenthetjük, hogy két regényr\u0151l beszélhetünk. Két regény, két elbeszél\u0151, két n\u0151. Az egyik fiatal, éppen próbálgatja vonzerejét, a másik id\u0151sebb, férjnél van, szexualitása teljében. Mintha a szexualitás két ellenpontját látnánk: a fiatal már csak azért is ott hagyja a diszkóban \u0151t felkér\u0151 fiút, mert az kezével tánc közben kitapogatta a melltartóját; a másik pedig férjének minden perverz szexuális hajlamát hajlandó kiszolgálni, s\u0151t, gyakran még élvezi is. A fiatal erényes, s már az els\u0151 tánc alkalmával is a leend\u0151 férjet keresi az \u0151t felkér\u0151 fiúban. Nem akar olyannal táncolni, aki azt akarja. Csak olyan fiút szeretne, aki hazakíséri, majd másnap elviszi moziba, de azt nem akarja. Az id\u0151sebb néha félrelép, de a szeret\u0151t\u0151l csupán azt akarja, mást nem. Gyakran a férjét\u0151l is csak azt akarja. A fiatal még nincs felkészülve arra, az id\u0151sebb csak arra van felkészülve. Lovas Ildikó regényszövege meglehet\u0151sen szemérmes, gyakran az az érzésem támadt, hogy a dolgok nincsenek a nevükön nevezve. ’Mér\u0151szerszám’ a pénisz, ’kehely’ a n\u0151i szeméremtest. Nem botránkoznánk meg azon, ha a nevén lennének nevezve ezek a bizonyos dolgok, hiszen hallottunk, láttunk már vulgárisabbat is. Mert számomra a kehely elnevezés nemcsak finom, hanem hiteltelen is. Ahogyan a szeretkezésre, a szexuális aktusra használt ’áldozás’ kifejezés is. Egy er\u0151szakos, durva, ugyanakkor mégis gyönyört nyújtó aktust nem tudok áldozásnak tekinteni. Emellett természetesen felfedezhet\u0151 az áldozás és a kehely kifejezések között az összefüggés, mely további értelmezéseket nyújthat, és ezen a síkon esetleg bizonyos mértékben értelmet nyerhet ez a szóhasználat is. Ezt viszont szintén nem állítom, inkább feltételezem.
A regény alcímében két szó szerepel: lány, regény. Ha a ’lány’ szót m\u0171faj meghatározásként értjük, akkor már az alcím jelzi az olvasó számára, hogy itt két különálló történetr\u0151l lesz szó. Azonban meglehet\u0151sen fura ez a m\u0171fajmegjelölés. Persze össze is olvashatjuk a két szót: lányregény. Ez viszont nem igaz az egész kötetre, csupán az egyik történetre. A fiatal lány történetére. Feltételezem, e szálnak a m\u0171faja a ’lány’. A másiké pedig a regény. Itt érdemes végre már elmondani, hogy e második történet (regény) f\u0151h\u0151sn\u0151je nem más, mint Jónás Olga, aki Csáth Géza felesége volt. Az én-elbeszél\u0151 (Jónás Olga) hétköznapjaiba pillanthat bele az olvasó, s tapasztalhatja meg mindazt, amit egy végletekig kihasznált és megalázott n\u0151 nap mint nap átélt. A férj szinte csak szexuális rabszolgaként tartotta a feleségét, akit a nemi érintkezésen kívül másra nem is használt. A n\u0151 pedig kénytelen volt mindent elt\u0171rni: a durva közösüléseket, a megalázó parancsolgatást, s nem utolsósorban annak tudását, hogy férje f\u0171vel-fával megcsalja. A történet vége pedig az, hogy a férj egy szép napon egyszer\u0171en háromszor belel\u0151 a feleségébe, aki utolsó erejével még átkúszik a szomszédhoz, majd belehal a sérüléseibe. Nem a halálra, nem a gyilkosságra van kihegyezve a történet, hanem az odáig vezet\u0151 út a fontos. Az út, melyen a férj elolvashatja saját naplóit a feleségével, s ezekb\u0151l kiderül, hogy kivel, mikor és hogyan csalta meg az asszonyt. Vagy kényszeríti, hogy végignézze, hogyan vágják el a cselédek a csirke nyakát, s hogyan húzzák ki a cuppanós beleket. A regény fülszövegében azt olvashatjuk: „A tragédia ezen részeivel foglalkozó regényfejezetek központi kérdése tehát: melyikük öli meg el\u0151bb a másikat.” Ezzel viszont nem tudok egyetérteni: valóban fontosabb a mindent felülíró gy\u0171lölethez vezet\u0151 út a házastársak között, azonban a feleség figurájában nincs meg véleményem szerint a kell\u0151 er\u0151 a gyilkossághoz. Jónás Olgában közel sincs akkora er\u0151, mint pl. Kárász Nelliben; gy\u0171lölet talán igen, de a gyilkoláshoz szükséges akarat nincs meg.<\/p>\n

Lovas Ildikó legújabb könyvében két történet (ha akarjuk, két regény) kapcsolódik össze. Egyfel\u0151l egy fiatal lány szemérmes kalandjai, aki éppen els\u0151 tapasztalatait szerzi a szerelem és a szexualitás terén, másfel\u0151l pedig egy szexuális rabszolgaként tartott feleség sivár hétköznapjai, melyekben a szerelem gy\u0171löletté válik. Két különböz\u0151 n\u0151, két különböz\u0151 történet, mégis mindkett\u0151jük szájából elhangozhat a mondat: „én, azt hiszem, lényegileg még sz\u0171z vagyok”.<\/p>\n

Új KönyvPiac, 2007. július–augusztus
Vincze Ferenc<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Vendégkritika„Én, azt hiszem, lényegileg még sz\u0171z vagyok.” Ezzel a mondattal kezd\u0151dik Lovas Ildikó legújabb, Spanyol menyasszony cím\u0171 regénye, s ezzel a mondattal egyúttal véget is ér az els\u0151 fejezet. Az egy mondatos közlés így kiemelt pozcióba kerül, s az olvasó mindenképpen megjegyzi ezt a kicsit sem hétköznapi mondatot.<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":[],"categories":[68],"tags":[],"yoast_head":"\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n