Fonott kosár
(Prútený kôš)<\/p>\n
A f\u0171zfa a megmondhatója, mennyi alázat
kell egy kosárhoz, mennyi h\u0171ség
a megsejtetthez.
A vessz\u0151 simul,
hajlik és kitart. Marasztotta f\u0171 s ég,
\u0151 elhagyott partot, vizet, virágot.
<\/p>\n
Kisusogja a titkot, amit az ember
egykor a füzek gyökeréig kiáltott,
s most sulymok takarnak.<\/p>\n
Elmondja a fiaknak. <\/p>\n
Ráncok A mosoly is sebet váj S ki irányítja mindezt? Régi lemezként Téli fa Meztelen és sért\u0151dött, Csak bent, a red\u0151nyökön túl, Senki földjén belsejében. S az üres, istent\u0151l elhagyott szóra S hátrálsz tovább a senki földjén. Úgy gondoltam Úgy gondoltam: annyival szaporodom emlékben, Így gondoltam. Csak a sors… T\u0151zsér Árpád fordításai Fonott kosár (Prútený kôš) A f\u0171zfa a megmondhatója, mennyi alázat kell egy kosárhoz, mennyi h\u0171ség a megsejtetthez. A vessz\u0151 simul, hajlik és kitart. Marasztotta f\u0171 s ég, \u0151 elhagyott partot, vizet, virágot.<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":[],"categories":[15],"tags":[],"yoast_head":"\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n
(Vrásky)
<\/strong><\/p>\n
a száj köré. Az álom gyöngéd ujjai,
amikor este lezárják szemhéjunkat,
a szem sarkába árkokat szántnak.
A heged\u0171 vékony húrokat feszít az arcra,
mit várhatunk hát a doboktól?
A vágtázó hadaktól, a felh\u0151szakadástól?<\/p>\n
ki forgatja az arcot?
Ki helyezi a fáradt
t\u0171t szeretetteljesen
a lemez barázdáiba,
ki hallgatja így hangját urának…?<\/p>\n
(Zimný strom)
<\/strong><\/p>\n
mintha a veszt\u0151helyre menne.
Már minden rajta kívül van.
Szél és es\u0151.
Mint víz a libatollról,
peregnek róla a napok.
Hallgatag szám\u0171zött
zárt ajtók mögött.<\/p>\n
a háncs gyertyavilágánál
éli életét, telnek napjai.
S árnyak, a függöny rezdülése sem
árulja el, hogy bent valaki
ül és hallgat.<\/p>\n
(V zemi nikoho)
<\/strong>
Fáj a vers, testvérem. Fáj nagyon.
Gályarab-hallgatás búg benne s fájdalom.
S az id\u0151, az id\u0151 – tücsök az óra<\/p>\n
bánat hull az égb\u0151l, csillag a cs\u0171rre.<\/p>\n
A csönd felé, melyben mozdul, de nem kong
a szó, az ember e üreges szárú mankója.<\/p>\n
(Myslel som si)
<\/strong><\/p>\n
amennyivel létemben fogyok,
nem változik hát semmi.
Csak helyet változtatok észrevétlenül.
Mint homok a homokórában,
térb\u0151l térbe,
de mindig azonos
s mindig egész.<\/p>\n
Csakhogy az emlék is fogy.
Nem helyet változtatok hát, hanem visszakozom.
Mintha a fa már koronájával visszakozna,
s nem levelével.<\/p>\n
A sors marad mindig éber.<\/p>\n
<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"