{"id":37,"date":"2007-08-11T01:00:00","date_gmt":"2007-08-10T23:00:00","guid":{"rendered":"http:\/\/irodalmiszemle.sk\/gagyor-jozsef-versei\/"},"modified":"2007-08-11T01:00:00","modified_gmt":"2007-08-10T23:00:00","slug":"gagyor-jozsef-versei","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/irodalmiszemle.sk\/2007\/08\/gagyor-jozsef-versei\/","title":{"rendered":"G\u00e1gyor J\u00f3zsef versei"},"content":{"rendered":"

A királyn\u0151 postása
<\/strong>        „A tallósi
       árvaházba
       meleg otthont
       leljetek,
<\/p>\n

        S hogy itt jártam,
       emlékére
       facsemetét
       ültetek.<\/p>\n

       N\u0151jön nagyra
       ez a kis tölgy –
       h\u0171 postásom
       lesz nekem,
       Számotokra
       \u0151 hozza majd
       arannyal írt
       levelem.”<\/p>\n

       H\u0171ségéért
       az ifjú tölgy
       kapott ékes
       koronát,
       És a levél –
       hordásért meg
       egy–egy arany –
       karikát.<\/p>\n

Minden évben
egy gy\u0171r\u0171vel
lett a postás
gazdagabb;
„Kétszáznegyven
számlálgatja –,
az id\u0151 hogy
elszaladt!”<\/p>\n

Megint vége
van egy nyárnak,
újra itt az
\u0151sz szele,
A vén odvas
csonka tölgynek
sárgul már a
levele.<\/p>\n

A királyn\u0151
postásának
kérges keze
megremeg,
És a földre
hullanak az
aranyszín\u0171
levelek.<\/p>\n

Platánok<\/strong><\/p>\n

A tallósi parkban
Van egy kicsiny sziget,
A Feketevíznek
Két ága közt leled.<\/p>\n

Ez a kis sziget egy
Behajlított tenyér,
Hatalmas öt ujja
Száz csodával fölér.<\/p>\n

Közös t\u0151b\u0151l kin\u0151tt
Óriás platánok,
Az eget súrolja
Díszes koronátok.<\/p>\n

Mintha hívogatna
Évgy\u0171r\u0171s ujjatok…
Királyok vagytok ti
S én a jobbágyotok.<\/p>\n

Feny\u0151fa<\/strong><\/p>\n

Nézd a feny\u0151fát,
Mennyi t\u0171,
Mindegyik t\u0171je
Egy bet\u0171,
S az egész fa egy
Költemény,
Nem írok ennél
Szebbet én.<\/p>\n

Oly felséges, oly
Gyönyör\u0171
A reményt kelt\u0151
Sok bet\u0171,
Káprázatos és
Mily s\u0171r\u0171:
Bet\u0171, bet\u0171 és
T\u0171be t\u0171…
Mocsári ciprusok<\/p>\n

Az anyaföldt\u0151l messze, messze,
Idegen földbe gyökerezve
Fonnyadnak éveink.<\/p>\n

A Feketevíz száraz ága
Gyökereinket nem táplálja,
Sorsunk lassú halál.<\/p>\n

Tengerentúlra visz az álmunk,
Lélekben mindig hazavágyunk.
Oh, szép mocsárvilág!<\/p>\n

Itt, ha a nap feljön az égre,
Kábán nézzük: vajon mi végre?
A reggel messze még!<\/p>\n

S mikor a nap lemegy az égr\u0151l,
Azt gondoljuk, hogy tévedésb\u0151l,
Hisz nincsen este még.<\/p>\n

Ott az évgy\u0171r\u0171k drága kincsek,
Számunkra itt csupán bilincsek,
Örök kín életünk.<\/p>\n

Feketefeny\u0151k<\/strong><\/p>\n

Feketefeny\u0151k, ugye, mily sokszor
Ölelt át lágyan árnyatok,
S ha nem is jöttem olykor-olykor,
Akkor is h\u0171en vártatok.<\/p>\n

Feketefeny\u0151k, zöld szoknyás lányok,
Hogyha már többet nem jövök,
Majd egy csillagból kacsint rátok,
Kinek szerelme már örök. <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A királyn\u0151 postása „A tallósi árvaházba meleg otthont leljetek,<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":[],"categories":[68],"tags":[],"yoast_head":"\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n