{"id":398,"date":"2009-03-05T02:00:00","date_gmt":"2009-03-05T00:00:00","guid":{"rendered":"http:\/\/irodalmiszemle.sk\/nyelvtudomany-es-nyelvhasznalat-jakab-istvan-anyanyelv-es-magyarsagtudat\/"},"modified":"2009-03-05T02:00:00","modified_gmt":"2009-03-05T00:00:00","slug":"nyelvtudomany-es-nyelvhasznalat-jakab-istvan-anyanyelv-es-magyarsagtudat","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/irodalmiszemle.sk\/2009\/03\/nyelvtudomany-es-nyelvhasznalat-jakab-istvan-anyanyelv-es-magyarsagtudat\/","title":{"rendered":"Nyelvtudom\u00e1ny \u00e9s nyelvhaszn\u00e1lat – Jakab Istv\u00e1n: Anyanyelv \u00e9s magyars\u00e1gtudat,"},"content":{"rendered":"

KÖNYVR\u0150L KÖNYVRE
Erdélyi Margit írása<\/em>
Pozsony\/Bratislava: Madách-Posonium 2006<\/em>
Jakab István nyugalmazott egyetemi tanár 2008 novemberében a Kassán megrendezett 39. Fábry Napokon életm\u0171véért átvette a Fábry-díjat. A 80 éves nyelvész és nyelvm\u0171vel\u0151 Jakab István hosszú éveken át a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén oktatott s a magyartanárok több nemzedékét bocsátotta útjára.<\/p>\n

 Épít\u0151 szigorát oktatóként, tanszékvezet\u0151ként nemcsak az egyetemi évek alatt éreztette tanítványaival, hanem utána is figyelemmel kísérte a bármely humán pályán elhelyezked\u0151 tanítványokat. Napjainkban a Selye János Egyetem Teológiai Karán oktat retorikát és stilisztikát. 2008 szeptembere határk\u0151 volt emberi és tanári méltósággal eltöltött élete, munkássága közepette, amikor is sz\u0171kebb és tágabb környezete tisztelettel ünnepelte Tanár Urat. A Selye Egyetem Tanárképz\u0151 Karán ünnepi tudományos szemináriumot szer-veztek születésnapja tiszteletére, ahol a régi tanítványok és a fiatalabb generációk képvisel\u0151i hallgathatták meg Jakab Istvánnak a nyelvtudomány\/a nyelvhasználat, és az anyanyelv kulcsszavak köré font, összegz\u0151, értékfélt\u0151 el\u0151adását. Említett alkalommal köszönt\u0151 szavak kíséretében elhangzott életm\u0171vének rövid bemutatása is; tanulmányok, tankönyvek, nyelvtudományi témájú kötetek sora bizonyítja Jakab István elhivatottságát. 1976-ban jelent meg a Hogyan mondjuk? Majd 1980-ban a Nyelvünkr\u0151l-nyelvünkért, ez után 1983-ban a Nyelvünk és mi, valamint 1987-ben a Nyelvi rétegek és kétségek cím\u0171 legf\u0151képp a nyelvhasználatról, a nyelv ápolásáról szóló kötete, mindahány a Madách Kiadó gondozásában Pozsonyban. 1995-ben Értsünk szót egymással! 1998-ban Nyelvünkért-önmagunkért kötetét már a Kalligram Kiadó adta ki, majd 2000-ben a dunaszerdahelyi Nap Kiadóban jelent meg Érthet\u0151en, alkalomhoz ill\u0151en! cím\u0171 nyelvm\u0171vel\u0151 cikkgy\u0171jteménye. Jakab István legújabb könyve Anyanyelv és magyarságtudat címmel ismét a pozsonyi Madách Kiadónál jelent meg 2006-ban, amely legf\u0151képpen a kisebbségi helyzetünkben használt, s gyakran „megsértett” anyanyelv állapotáról szól. Az utóbbi könyvér\u0151l kívánunk ezúttal részletesebben szólni, mert úgy véljük, minden olvasó hasznos és hasznosítandó tanulságokat vonhat le a szerz\u0151 tanácsaiból, írásaiból.<\/p>\n

„A szlovákiai magyar ember – tapasztalatom szerint – szívesen beszél a nyelvr\u0151l, pontosabban: anyanyelvér\u0151l. A nagy többség ugyanis tudatában van annak, hogy az anyanyelv a leger\u0151sebb alapja magyarságtudatunknak.”(5.) – kezdi sorait Jakab István mintegy el\u0151szó helyett az Anyanyelv és magyarságtudat cím\u0171 felvezet\u0151 írásban. A kisebbségi helyzetben él\u0151 magyarok sokféle logikáját sem hagyja figyelmen kívül, arra nézve, hogy gyermekeik magyar vagy szlovák nyelven szerzik-e m\u0171veltségüket. Tisztában van azzal, hogy legtöbb esetben csalódás és b\u0171ntudat következik egy-egy rossz szül\u0151i döntés után, amikor az érvényesülés reményében nem anyanyelvi iskolát választottak gyermekeiknek. Szerz\u0151nk szóvá teszi egyéb közösségi és egyéni vétségeinket is: az elharapódzott trágár szóhasználatot, amely nem csupán a valós élethelyzetekre jellemz\u0151, hanem a média, a m\u0171vészetek is kell\u0151en „kultiválják”, így óhatatlanul terjed. Okát leginkább a meglazult társadalmi normákban látja, az emberek biztonságérzetének megcsappanásában (lásd munkanélküliség, hajléktalanság), amelyek egyben a devianciához vonzódást is jelentik. A család s az iskola legfeljebb valamiféle tüneti kezelést, enyhítést nyújthat e téren, gyökeres változást nem.<\/p>\n

Félt\u0151 gonddal, amellett józan toleranciával szemléli az utóbbi id\u0151ben óriási mennyiségben betolakodó idegen szavak dömpingjét, az angol nyelv\u0171 kifejezések divatossá válását. E téma demokratikus megközelítése nem szólhat arról, hogy parttalanul fogadunk be minden újat\/mást, miközben megfeledkezünk saját anyanyelvi kultúránkról. Ezzel összefüggésben láttatja a szerz\u0151 azt is, hogy a felvidéki magyar-ságnak az angol nyelvi kifejezések használatánál nagyobb gondot a többségi szlovák nyelv hatása, a szlovacizmusok terjedése okoz. Noha el kell fogadnunk a szlovák nyelv használatának fontosságát, és meg is kell tanulnunk azt, hiszen ez az élet diktátuma is, e kötelesség nem azt jelenti, hogy kevert nyelven beszéljünk. A nyelv kultúrájával foglalkozóknak célul kell kit\u0171zniük, hogy az oktatás, nevelés és képzés területein tudatosítsák, majd annak alapján megtanítsák elkerülni a helytelen szóhasználatot vagy mondatf\u0171zést. A „Nyelvében él a nemzet” szállóigét az idegen közegben, az új európai nyitottságban még inkább fontolóra kell venni, hiszen csu-pán az ehhez igazodó magatartás függvényében gondolhatunk kulturális értékeink meg\u0151rzésére és átörökítésére. Ezért óriási fontosságú, hogy a standard nyelvváltozat használatát er\u0151sítsük mind a nyelvi ismereteink b\u0151vítésével, mind pedig nyelvhasználati vétségeink tudatos kirekesztésével.<\/p>\n

Jakab István könyve három nagy fejezetben taglalja a nyelvtudományi megalapozottsággal átgondolt nyelvi\/nyelvtani tudnivalókat. Az els\u0151 fejezet az Érthe-t\u0151en, szabatosan, stílusosan címet viseli, s leginkább a beszéd, a nyelv, a nyelvtan s az élet kulcsszavak kapnak dominanciát a stílustani elvárások tömegében. A vizsgált nyelvi vétség, – ha úgy tetszik – példaanyag az élet több területér\u0151l is kínálja magát: így az egyházi szóhasználatból, a fels\u0151oktatás nevezékeib\u0151l, az újságírói\/publicisztikai, a halászat és vadászat, az élelmezés és egyéb területek szókincséb\u0151l, szakszókészletéb\u0151l. Jakab kifejez\u0151, frappáns olykor humoros cím-adása is vonzza az olvasót, hiszen gyakran szembesülhetünk az önmagunk által is feltett kérdésekkel e könyv lapjain. Ragadjunk ki néhány példát. „Ökumenikus istentisztelet egy lelkésszel?”, Házasodhatnak-e a n\u0151k?, „Már »népdalolunk« és »néptáncolunk« is?, „Tartármártás vagy tatármártás?”, „Mikor miatt, mikor végett?”, „Mikor küldetés a poslanie?” stb.<\/p>\n

A Szólásaink vallatása múltjukról cím\u0171 második fejezet történeti érdekességekkel, egyes szólások magyarázatával, néhány jellemz\u0151 szavunk keletkezéstörténetével is szolgál. Pár jellemz\u0151 címmel, példával szeretnénk illusztrálni ezt az érdekes témakört is: Mi a szólás?, Hogyan ordíthat a fába szorult féreg?, Hol hagyjuk, akit faképnél hagyunk?. Mi történik akkor, ha Nem tesz lakatot a szájára, ha Sok van a rovásán, ha Megüti a bokáját, vagy Körmére ég a dolog vagy éppen Mehet a sóhivatalba. E fejezet kapcsán a szerz\u0151 utalást tesz három ismert szóláskutató jelent\u0151s munkásságára, gy\u0171jtésére. Bevallása szerint \u0151 maga Kertész Manó, Csefkó Gyula és O. Nagy Gábor munkái alapján alakította ki saját véleményét egyik vagy másik véleménnyel avagy interpretációval szembeszállva, ha meggy\u0151z\u0151dése így kívánta. (169.) Az ismert szólásgy\u0171jteményeket is jó szívvel ajánlja Jakab István tanulásra\/olvasásra a tollforgatóknak, a szónokoknak, a lelkészeknek, a tanároknak s a diákoknak. A szólásról írt definíciója világos, figyelemkelt\u0151 és könnyen tanulható: „A szólások tehát átvitt értelm\u0171 kötött szókap-csolatok; szemléletessé, érthet\u0151bbé teszik stílusunkat. Persze csak akkor, ha nem élünk vissza a használatukkal: nem forgatjuk ki eredeti alakjukat, nem vegyítjük össze \u0151ket. (…) A stílusszínezés mellett azonban más értékeik is vannak szólásainknak. Meg\u0151rizték – meg\u0151rzik számunkra a régi id\u0151k szokásainak, módszereinek emlékét.”(171.)<\/p>\n

    Szavaink titkai a címe a harmadik fejezetnek, amely csaknem húsz alfejezetet, problémakört tartalmaz. Ebb\u0151l a sorozatból emeljük ki a következ\u0151ket: Miért csecsem\u0151 a kisgyermek?, A jószág és a marha régen és ma, Hogyan született testvér szavunk?, A hölgy és a menyecske, A némber és a banya kevésbé rossz \u0151sei, Milyen az ágrólszakadt ember?, A rakoncátlan ember megzabolázása stb. A felsorolt címek is jelzik, hogy nyelvtörténeti adatokkal ismerkedhet meg az olvasó. F\u0151leg a szakemberek foglalkoznak behatóan az etimológiai ismeretekkel, amelyek leginkább szakkönyvekben, szótárakban, lexikonokban kaptak helyet. Akad azonban olyan helyzet, amikor a kíváncsi ember szívesen kalandozik a kutatási anyagok nyelvtörténeti vagy egyéb vonatkozású anyagaiban, hogy jobban utánanézhessen egy-egy benne felmerül\u0151 kérdésnek, hogy lássa történetileg is valamely szavak alaki vagy jelentésbeli változását, és azért is, hogy elmélyültebben vizsgálódjon anyanyelve értékes bázisában. <\/p>\n

    A könyv végén találjuk a Felhasznált irodalom részt, amelyre írásban többször tesz utalást a szerz\u0151, nyilvánvalóvá téve azt a célzatát, hogy motiválja az olvasót a vonatkozó szakirodalom megismerésére. Legf\u0151képpen szótárírók, -szerkeszt\u0151k, nyelvészek nevei sorakoznak fel a lapokon, akik talán mindahányan olyannyira ismertek, hogy a vonzásuk újra- és újraolvasásra, lapozgatásra, kutakodásra, örökös kíváncsiságra serkenti az olvasót. Bakos Ferenc, Bárczi Géza, Benk\u0151 Lóránd, Deme László, Dobossy László, Ján Hvozdík, Imre Samu, Kázmér Miklós, Ladó János, O. Nagy Gábor, Szemere Gyula, Tompa József és mások neve fémjelzi, hogy a nyelv(ek), anyanyelvünk tanulmányozásakor van mihez nyúlnunk, s hozzáfoghatunk az elmélyültebb tanuláshoz, vizsgálódáshoz. Tanulás közben egy-re inkább bebizonyosodik, hogy hallatlanul értékes kincsesbánya van birtokunkban; ez a magyar nyelv, az anyanyelvünk, amelynek formálása\/formálódása teremtett és teremt azzá minket, amivé váltunk, amilyenek szeretnénk lenni.<\/p>\n

<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

KÖNYVR\u0150L KÖNYVREErdélyi Margit írásaPozsony\/Bratislava: Madách-Posonium 2006 Jakab István nyugalmazott egyetemi tanár 2008 novemberében a Kassán megrendezett 39. Fábry Napokon életm\u0171véért átvette a Fábry-díjat. A 80 éves nyelvész és nyelvm\u0171vel\u0151 Jakab István hosszú éveken át a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén oktatott s a magyartanárok több nemzedékét bocsátotta útjára.<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":[],"categories":[17],"tags":[],"yoast_head":"\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n