Az 1922-ben Kassára kerül\u0151 Ignotusszal kapcsolatban meglep\u0151dve tapasztaltam, hogy a Nyugat elindítójának, korának, a magyar irodalom egyik legnagyobb esztétájának ezt a korszakát életrajzírói hézagosan, felszínesen, vagy egyáltalán nem tárgyalják. A lexikonok is csak futólag említik. (A cseh\/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918– 2004. Madách-Posonium Kiadó, 2004. Komlós Aladár: Ignotus válogatott írásai, Szép-irodalmi Kiadó,1969.) Ett\u0151l függetlenül azonban a tény tény marad: Ignotus regényesnek is mondható, kerül\u0151 utakon jutott el Kassára 1922 karácsonyán, és 1923 januárjától bels\u0151 munkatársa a KN-nek tíz hónapon át. Ez id\u0151 alatt, beszámítva a bécsi tartózkodása idején a KN-be küldött cikkeit is, több mint kétszáz írása jelent meg a lapban. Ennek nagy része máig feldolgozatlan az Ignotus-irodalomban. Maga így ír err\u0151l az id\u0151szakáról: … „ a Kassai Napló köztársaságába is csak egy negyedéve tartozom”. (Áldori Károly halálára, KN, 1923. IV. 17-én) Bernb\u0151l az út Kassáig Berlinen, Kolozsváron át vezet. Erdélyben való tartóz-kodása során a kolozsvári Keleti Naplóban dolgozik, s egy cikke miatt az ugyancsak kolozs-vári román lap, az Adaverul megtámadja, „a pesti kormány küldöttjé”-nek nevezi, s ezért el kell hagynia Kolozsvárt, s lesz az emigrációban él\u0151 Ignotus következ\u0151 állomása Kassa.<\/p>\n
A Nyugat eszmei vezére, az európai m\u0171veltség\u0171, sokoldalú író ekkor már hosszabb ideje tartózkodik külföldön. 1918-ban Andrássy Gyula miniszterelnök megbízásából Svájc-ba, Bernbe megy, hogy ott egy Magyar Irodát nyisson, s így ellensúlyozza az antanthoz csatlakozott csehek, románok és szerbek érdekeit. (…„Apjától a liberalizmus hitét és a Deák –Andrássy-féle 67-es politika helyességébe vetett meggy\u0151z\u0151dést örökölte…” Komlós Aladár: Ignotus vál. írásai). Meg kell azonban jegyezni, hogy ennek az Irodának sem külföldön, sem pedig a dzsentri-Magyarországon nem volt hitele, tömegeket maga mögött tudó bázisa. Még a semleges svájci nagyt\u0151kések is h\u0171vösen fogadták tisztelg\u0151 látogatásain Ignotust. (Ignotus: A nyugati csillag, KN, 1923. IV. 5.) Az önként vállalt emigrációból már nem is került haza, ott éri az \u0151szirózsás forradalom. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulását, majd bukását is így csak kívülállóként szemléli. A polgári humanista beállítottságú Ignotus nem tudja elviselni, s nem is akarja elfogadni a szocialista eszméket. Ugyanakkor merészen szembeszáll a revansiszta politikát folytató magyar politikai élet túlkapásaival, s kés\u0151bb a mindjobban er\u0151söd\u0151 hitleri világuralom gondolatával. A hangnem, a mondatszerkezet Ignotusra utal, bár aláírása nélkül jelent meg A müncheni mázoló cím\u0171 vezércikk: …„ Ide érkeztünk az ötödik békeévben: Európa közepén, Európa egyik magas fejl\u0151dés\u0171 kultúrállamában áll egy politikai stréber, háta mögött négyezer vagy kétezer fegyveressel, az ország és a kormány várja, mit fog határozni sorsáról a tegnap még ismeretlen mázolósegéd”… (KN, 1923. II. 10.) <\/p>\n
Így már érthet\u0151, hogy miért éppen a KN- hoz szeg\u0151dik, amely kezdett\u0151l fogva a pártatlan és minden politikai áramlattól mentes lapnak tünteti fel magát. Ezek voltak tehát azok az indokok, melyek arra késztették az emigrációban él\u0151 Ignotust, hogy Kolozsvár után Kassát, s a KN-t válassza, amely Bécsben és Berlinben is egyaránt jó névnek örvendett.<\/p>\n
Ignotus fellépése a KN-ben nemcsak az irodalmi rovat meger\u0151södését hozta magával, hanem a politikai és vezércikkek stílusának a színesedését is. Az eddig inkább irodalmi vitáiról ismert, a Nyugatot útjára indító, s irányító Ignotus Kassán inkább politikai programjával vált ismertté. Egymás után írja politikai vezércikkeit, amelyek sok esetben élénk vitát váltanak ki, különösen a Kassai Munkás, a szocdempárt hivatalos lapjában, amelyre Ignotus rendszerint megírja a maga kiszólásokkal f\u0171szerezett, kétségtelenül magas szint\u0171 válaszát. A Fábry-levelezésb\u0151l derült ki, hogy a KN f\u0151szerkeszt\u0151je, dr. Szepessi Miksa 1923. május 8-tól emigrációba kényszerült, és a KN-hez újonnan odacsöppent Ignotus a kényszerít\u0151 körülmények hatására Barta Lajos mellett naponta megírta a maga vezércikkét. (Dr. Szepessi Miksa Tiszadadán, Magyarországon született, s bár iskoláit Kassán végezte, éveken át ott is dolgozott különféle lapoknál, nem volt csehszlovák állampolgársága. Ezért míg azt meg nem szerezte, el kellett hagynia Csehszlovákiát, ideiglenesen Bécsben tartózkodott.) <\/p>\n
A szépíró Ignotus azonban politikai vezércikkeiben sem tagadja meg önmagát. A Pet\u0151fi-centenárium jó alkalmat kínált erre. „Mit szólna hozzá Tisza István” címmel (KN, 1923. jan. 5-én) élénk fejtegetésbe kezd a magyarság forradalmi voltáról, s er\u0151sen vitatva azt, ékes kiszólásokkal tarkítja, majd így kiált fel: …„Nem sül ki a szemük a magyarországi Pet\u0151fi-komédiásoknak?” Majd egy-egy érdekes fordulattal saját politikai állásfoglalását beleépítve, önmagát igazolva így folytatja: …„sem a magyar, sem a zsidó nem forradalmár… A magyar úgy az ura, mint a parasztja: hivatali és földtúró nép, s úgy a hivatal, mint a föld marasztaló természet\u0171. A paraszt, ha csak vérig nem gyötrik, nem lázad föl – s negyvennyolcig a magyar forradalmak nem forradalmak voltak, hanem vagy úri pártoskodások, s vallási viszálykodások, melyek maguk is sokban úri osztozkodások voltak vagy parasztlázadások, elviselhetetlenségek miatt. Mihelyt a sorsa elviselhet\u0151: a paraszt nem lázad…. A forradalom polgári dolog… Az ezeréves magyar történelemben két vezérnyi ember van, ki mai értelemben forradalmár. Az egyik Kossuth, a kormányzó, a másik Pet\u0151fi, a költ\u0151. …S még Kun Béláék ízléstelen tolakodása még a hadviselésben is: nem volt-e tele bürokráciával és diplomáciával, s Kun Béla nem úgy viselkedett-e, mint egy személyben mindjárt a saját ellenforradalmár Napóleonja, ki alig várja, hogy elvehesse Clémenceau unokahúgát, s ezzel visszaadja a királyh\u0171 magyarságnak a Monarchia áldását?” <\/p>\n
Ezt a kétfelé való vagdalkozást azonban nem t\u0171rte az akkor kit\u0171n\u0151 gárdával rendelkez\u0151 Kassai Munkás, melynek abban az id\u0151ben bels\u0151 munkatársa volt Mácza János és Hidas Antal is. A harc különösen akkor vált hevessé, amikor Ignotus 1923. március 17-én írt vezércikkében megtámadta Lukács Györgyöt, akinek egy kétes hitel\u0171 kijelentésére alapozva az 1919-es proletárforradalmat kérd\u0151jelezte meg. A vezércikk címe: A szociális forradalom. (KN. 1923. március 1.) Ebben Ignotus többek között ezeket írja: „Én bizonyára nem akarok a boldogult bolsevizmusról szimpátiával, de még megértéssel sem beszélni, de haragnál vagy utálatnál is els\u0151bb érzés bennem, ha visszagondolok rá, a mulatság, bizonyos, hogy tolakodásnál csak komikuma volt nagyobb. Én kivált, ki uralmát Budapestt\u0151l távol töltöttem s kínlódásaiban nem volt részem, kívül, ahol éltem, f\u0151képp a groteszkságát láttam. S meg kell mondanom, hogy számomra minden személyi hívatlansága közepette leginkább a Lukács György népbiztossága volt a röhögtet\u0151… mit gondolhatott, önmagában min\u0151 eszmeláncokat leshetett volt meg Lukács György, mikor akinek tegnap az volt legf\u0151bb gondja, hogy elismeri-e a világirodalom Balázs Bélát, másnap mint egy ezeréves ország egyik nagyhatalmi parancsolója rendelkezett: a teremtésit: még életekkel is?!” (Tételezzük fel: ez lett volna az oka annak, hogy Ignotus neve 1945 után sokáig tabu volt, törölték a magyar irodalomból, lexikonokból?)<\/p>\n
A Kassai Munkás természetesen nem maradt adósa a teremburázó Ignotusnak. Fried Jen\u0151, a kés\u0151bbi városi, majd területi párttitkár a hitvitázók heves dühével ront Ignotusra. S ha Ignotus kétségbe vonta Lukács György illetékességét a forradalomban, Fried sem adja olcsóbban Ignotusszal szemben – már maga a cím is meghökkent\u0151: „Ignotus, a limonádégyáros a forradalomról.” Ízelít\u0151ül idézzünk a cikkb\u0151l: „ A limonádénagyiparosnak legutóbb a szociális forradalomról mélétóztatott három hasábot a lap élére spriccelni. A minden lében kanál férfiútól ez nem meglep\u0151. A szociális kérdés úgy is az, amelyhez hozzászólni minden felkészültség nélkül mindenki jogosítottnak érzi magát. Mindenki természetesnek tartja, hogy a rákbetegségekhez csak kell\u0151 orvostudományi ismeretek alapján lehet hozzászólni, a dinamók kérdésében érdemlegeset szintén csak megfelel\u0151 tanulmányok után lehet mondani, a szociális kérdésnél azonban nincsen szükség erre a felkészültségre. A társadalomtudomány irodalma már néhány tekintélyes könyvtárt töltene meg, a legtöbb országban egyetemi tanszékei vannak, de azért minden jött-ment egy-két újságcikk után avatottnak érzi magát, hogy a kérdésben elmondja a maga egyedül helyes nézetét.”<\/p>\n
Az irodalmár Ignotus nagysága szöges ellentétben áll a politikus Ignotuséval. Erre a kett\u0151sségre Ignotus életében a legjellemz\u0151bben Komlós Aladár mutatott rá: „…Ignotus elveinek kétgyöker\u0171sége: az, hogy a magyar állam meg\u0151rzése érdekében a 67-es dualizmus híve volt, a Monarchia fenntartásáé és a német szövetségé, de a belpolitikában a polgári radikális párthoz állt legközelebb.”… Az irodalomban remek stílusával, fülének abszolút hallásával halálpontossággal megállapította a hamis hangvételt, ugyanakkor politikai nézetei miatt sokszor hozta magát olyan helyzetbe, amelyb\u0151l csak vesztesen kerülhetett ki. (KN, Bolsevizmus, fasizmus, 1923. V. 5.) A választ egy levélben kapja meg: „Utálom a nevét, sorait, a lapot, melyet ír, jobban mint a hóhéromat, …ha nevét látjuk egy cikk felett, undorodunk, mint a pestist\u0151l”… (KN, Még egyszer: bolsevizmus, fasizmus.1923. V. 9.)<\/p>\n
A Globus részvénytársaság vezet\u0151sége (a KN gazdája) nagyrészt a Kassán jelent\u0151s számú szabadk\u0151m\u0171vesek közül került ki. Számukra ez a hang, s a harc ilyenfajta alakulása sem üzleti, sem morális szempontból nem volt kívánatos. S\u0151t egyesekben határozott nemtetszést váltott ki. Kapóra jött, hogy éppen ez id\u0151 tájt rendez\u0151dött a Bécsbe emigrációba távozott Szepessi Miksa illet\u0151sége is, és várható volt a visszatérése. Így Ignotusnak Kolozsvár után Kassáról is mennie kellett. 1923. október 17- én látott napvilágot egy rövid hír, melyben a szerkeszt\u0151ség bejelentette Ignotus távozását: „ Az új magyar irodalom úttör\u0151 vezére és a m\u0171velt Európa egyik elismerten legkit\u0171n\u0151bb publicistája, Ignotus, aki tíz hónapon át a Kassai Napló bels\u0151 kötelékében tevékenykedett, meghívást kapott Róbert Jen\u0151 színigazgatótól, hogy bécsi színházainak legyen a dramaturgja. Ignotus a meghívásnak eleget téve, lakóhelyét Bécsbe helyezte át, a Neue Wiener Bühnénél megkezdte munkásságát. Ignotus továbbra is cikkírója marad a Kassai Naplónak.” Ennyi a hír, amely Ignotus távozását bejelenti. Az igazság kedvéért azonban hozzá kell tenni, hogy cikkírói min\u0151ségben még valóban hosszú ideig találkozunk vezércikkeivel, karcolataival, tárcáival és tanulmányaival a lap hasábjain. (Utolsó cikke a KN-ben 1926. aug. 29-én jelent meg.)<\/p>\n
Ignotus emberi és írói arculata – bármilyen paradoxnak is hat – nem keresztezi egymást. A progresszív irodalmi célokért küzd\u0151, bátor kiállású, harcos Ignotusnak nem ellentéte a látszólag más alapállásból kiinduló politikus Ignotus. S\u0151t: a kett\u0151t nem lehet egymástól elválasztani, elkülönítve tárgyalni. Másként kezelni az író-esztéta Ignotust, illetve a publicistát, a politikus Ignotust. Ignotus – mint sok osztályos társa csak egyet akart mind a politikában, mind az irodalomban: a szabadságot (értsd: a szabad áramlását a polgári eszméknek az irodalomban) és politikamentességet (vagyis: a hatalomra jutó polgárság kozmopolitizmusát). Ezt \u0151 maga így fogalmazta meg: „Különben is a tehetség bizonyos fokán fölül, s épp annál a foknál, ahol az igazi tehetség kezd\u0151dik – szinte mindegy, hogy a tehetségnek mi a programja, min\u0151 pártban áll.” (Ignoltus: Anatole France, KN, 1924. X. 12.)<\/p>\n
Hogy ebben mily nagyot tévedett, azt csak kés\u0151bb, a második világháború embertelenségeiben, esztelen faji megkülönböztetéseiben, brutalitásában saját sorsán is tapasztalhatta.<\/p>\n
Egy kis kitér\u0151<\/p>\n
Ignotus életének jelent\u0151s részét (30 évet) – habár nagyrészt magyar környezetben, de mégis emigrációban töltötte. Mint ilyen esetben általában, nála is jelentkezett az él\u0151 nyelvt\u0151l való elszakadás, a nyelv változásaival való aszinkronban élés, és a nyelvnek olyan régióiba való elkalandozása, amely már-már a modorosság határát súrolja. Komlós Aladár szerint viszont Ignotusnál ez céltudatos munka, elkötelezett, önként vállalt nyelvteremt\u0151 igény. Ignotus meg is indokolja ebbéli szándékát: „Sokkal a háború el\u0151tt kedvem támadt, a Révaiék Klasszikus Regénytárától megbízást vettem magyarra fordítani Gottfried Kellernek Der grüne Heinrich regényét. Nekilátva vettem észre, hogy az a kispolgári, az a városi népnyelv, amint ezt Keller németül írta, magyarul nincs meg – nekünk csak paraszti népnyelvünk van, s van úri irodalmi, mely annyiban gyökeres, ami parasztit szed föl. Izgatott, s megpróbáltam, hogy e fordítás során s számára ilyen városi népnyelvet, vagyis népibb szórakozású, de intellektuális észjárású beszédet szerezzek össze – mennyire sikerült, vagy nem sikerült, az e percben mindegy, ide csak az tartozik, hogy e próbálkozást egy épp azontájt elég figyelemmel körülvett írónak legkomolyabb igyekvését semmiképp nem vették észre.” Az igazság az, hogy ilyesmivel már Arany János is foglalkozott, kísérletezett, és próbálkozását szinte kísértetiesen hasonló szavakkal indokolta: „A Murányban oly nyelvet akarék megkisérteni, mely az irodalmi s népies nyelv közt mintegy közepet tartson… így akarván egyrészr\u0151l a költészeti nyelvnek nagyobb népszer\u0171séget szerezni, másrészt a népet egy fokkal magasabb olvasmányhoz szoktatni.”<\/p>\n
A nyelvi „mesterkedést” Ignotus tovább folytatja a KN-ben is, azonban ez hovatovább oda vezetett, hogy a briliáns tollú, világosan fogalmazó század eleji Ignotus a húszas évekt\u0151l kezdve egyre bonyolultabban fejezi ki magát. Többszörösen összetett mondatai néha egész hasábnyi területen hömpölyögtek az olvasó el\u0151tt, elárasztva azt az író kétségtelenül sokoldalú ismereteinek zuhatagával, amely nem minden esetben kapcsolódott szorosan az eredeti mondanivalójához. Mint például az 1923. március 17-én közölt ominózus cikkében, A szociális forradalomban, melyben eredetileg Vécsey Zoltán az id\u0151 tájt bemutatott drámáját, a Bestiát kezdte bírálni, de végül Lukács Györgyöt rohanta le.<\/p>\n
A „városi népnyelv” megteremtésének szándékában Ignotus ha nem is hozott létre új szavakat, de sok régi, elfeledett, az id\u0151k rostáján kihullott szavunkat építette be tudatosan írásaiba, illetve új szókapcsolatokat teremtett velük, vagy szokatlan szóképzéssel meghökkent\u0151 holdudvart alakított ki a szó körül. Például: „mely legritkábban idegen számára megtanulhatatlan”, „megérzéklett esemény”, „közkötelesség”, meghagyási gúzs-bakötés”, „meg\u0151rizkedett a kopástól”, összekülönbözés, önszármaztatás, nyurgálkodik stb. Nézzünk egy-két különleges szóf\u0171zéssel megalkotott mondatot: „Ma, január 28-án fordult éve negyedszer, hogy Budapesten meghalt Ady Endre. Budapesten – ez, 1919 január végén, már sokfelé sokunknak geografiát jelentett, nekem is Bern városában, honnan azóta sem tértem vissza Budapestre.” (KN, A múlhatatlan Ady. 1923. I. 28-án) Vagy egy másik: „Érezvén,hogy ez els\u0151 hallásra megejt\u0151 parancs valójában m\u0171vészietlent kíván m\u0171vészt\u0151l, mert hazugságot s alakosságot parancsol rá, azon legbelsejének megtagadását, mib\u0151l egyedül származhatik m\u0171vészet: éreztem az elhivatást is, hogy ha megj\u0151 szavam és lesz szavam, éppen a nemzeti m\u0171vészet boldogulhatása, s fejl\u0151dhetése javára forduljak a politikának a m\u0171vészetre való rátolakodása, a m\u0171vészi szabadságnak e meghagyási gúzsba való kötése ellen. (KN, Id\u0151k és m\u0171vészetek. 1924. IV. 20.) Egyik könyvbírálatában pedig így igyekszik politikai nézeteit érvényre juttatni: „Pedig mondom: kellett hogy nagy lett legyen élete és m\u0171veltsége, mert mikor az újhonban a magyar nyelv irodalomban áll az olvasó elé: annyi er\u0151vel, szépséggel fordulattal és képiséggel teljes, mely csak pezsg\u0151 és gazdag életnek lehet üledéke… Hogy népi nyelv? Annál inkább visszavall b\u0151ségével a magasságokra, melyekb\u0151l gazdagságának a népbe éppen úgy le kellett szállnia, mint ahogy a népi viselet, a népi szertartások, még a népi kézimunkák is minden bizonnyal úri, f\u0151úri, s\u0151t királyi származásúak.” (KN, Ignotus: Kertész Manó: Szokásmondások, 1923. II. 11.)<\/p>\n
Ignotus tehát fel sem tételezi, hogy a nép maga is teremthet szépet és nagyot, a népi képzel\u0151er\u0151 is megszülheti a maga irodalmát, m\u0171vészetét. Ez rá vall, politikai és m\u0171vészeti meggy\u0151z\u0151dése itt nyer szabad teret – még akkor is, ha negatív el\u0151jelet kap: a király, a f\u0151úr, a módos polgár: okos, m\u0171velt, vezetésre hivatott, tehát csak t\u0151le származhat minden szép és jó. A nép csak \u0151ket utánozhatja, t\u0151lük tanulhat – uram bocsá, még beszélni is. <\/p>\n
Ignotus közírói stílusának másik jellemz\u0151 sajátossága a humor, és a nyelvnek a csevegésbe hajló fellazítása. S\u0151t szubjektív kitöréseiben az érzelmi telítettség legmagasabb fokán nem ritka a már-már káromkodásba torkolló kiszólás. (Pl.: a Berlini színház, Szegény Theo, Madách Imre száz évére stb. írásaiban.) Nemegyszer egy-egy jó csattanó kedvéért nagy emberek által mondott anekdotát épít bele írásaiba. Pl.: „A berlini kritikus, szinte az egy Alfred Kerr kivételével, menten gyanakszik az olyan darabban, mely mulattatja vagy megindítja. Neki, a teremtésit, irodalom kell. Ez pedig – de hogy is mondta Deák Ferenc az egyszeri agglegénynek, ki azt magyarázta, hogy \u0151 a n\u0151ben els\u0151sorban a kedélyt s a m\u0171veltséget keresi. Akkor, felelt neki a haza bölcse, vedd el a hercegprímást – annak van kedélye is, m\u0171veltsége is, és szoknyában is jár!” (KN, Ignotus: Berlini színház. 1923. III. 11.) <\/p>\n
Vajon volt-e hatása ennek az Ignotus által m\u0171velt „városi népnyelv”-nek a KN-re, vagy egyáltalán a szlovenszkói magyar irodalomra? Mint ahogy évekkel azel\u0151tti ilyen irányú próbálkozásaira, úgy most sem. Követ\u0151re nem talál, különcnek tartják. Magára marad. Schöpflin Aladár írja róla találóan: „ A publicistának sohasem lehet utólag igaza. Az \u0151 igazsága mindig a pillanat számára való. Ignotus ezt nyilván tudta is, de nem tehetett másképp, mert az \u0151 lelki berendezése kizár minden romantikát a politikai gondolkozásból. Ebben pedig jóformán egyedül állott, mert a konzervatív romantikával szemben a szocialisták és még a radikálisok is felvettek a politikájukba egy jókora kvantum romantikát. (Mit is mond erre Ignotus? „A közvéleményt meg lehet mérgezni, de csak olyan méreggel, ami ízlik neki!”) Innen van, hogy Ignotusnak a poziciója – minden látszat ellenére lényegében véve mindig független volt minden párttól, de sajnos, olyan értelmében a függetlenségnek, amely egyúttal elszigeteltséget is jelent.” (Schöpflin Aladár: Válogatott tanulmányok. Ignotus sorsa.) <\/p>\n
A fenti idézet nemcsak Ignotus politikai cikkeire, hanem az irodalmi tevékeny-ségére is érvényes. Egyedül állt mindenkivel szemben. Lassan még azok is elmaradnak t\u0151le, akiket \u0151 fedezett fel: mert ezek is sodródtak valamerre, tartoztak valahová, s ezért elkerülhetetlenül szembe találták magukat volt mesterükkel. A Kassai Újság lesipuskásai Ignotus nem éppen adoniszi termetét veszik célba, s „profilban bátran rombach utcai tojáskeresked\u0151”-nek titulálják. (Rombach utca, Pest egyik utcája, ahol a húszas években többségükben kis zsidó szatócsüzletek voltak.) Egyet azonban Ignotustól nem lehet elvitatni: személye erjeszt\u0151 kovászként hatott a szerkeszt\u0151ségre – azon túlmen\u0151en a többi kassai napilapra, s ha úgy tetszik: az egész szlovenszkói magyar újságírásra, irodalomra. Bár csak tíz hónapig volt jelen, de írásain keresztül továbbra is érezhet\u0151 volt a hatása, hisz cikkírói min\u0151ségben még 1926-ig szinte naponta jelen van a KN-ben. Már nem lehetett úgy írni a lapban, mint addig. Az urambátyám tónus nemcsak a közölt irodalmi anyagból, hanem a lap többi rovatából is elt\u0171nik. Az irodalmi részen belül pedig jelent\u0151s változás áll be: létrejön a Kassai Napló Vasárnapja cím\u0171 irodalmi melléklet. A KN-ben, bár napilap volt, eleddig nem adtak ki sem vasárnapi, sem hétf\u0151i számot. Viszont – emlékezzünk! Ignotus 1923. január 1-jén lesz bels\u0151 munkatársa a lapnak, s a Kassai Napló Vasárnapja pedig két héttel ezután, 1923. január 14-én indul, feltehet\u0151leg Ignotus hatására. Új nevek kerülnek a lapba. Olyanok, akik az él\u0151 magyar irodalom élvonalát jelentik.<\/p>\n
A vasárnapi irodalmi melléklet a maga 16, illetve 24 oldalnyi terjedelmével számszer\u0171leg is jelent\u0151s mennyiség\u0171 irodalmi anyaggal ismerteti meg olvasóit, nem is számítva ide a folytatásos regényeket, mint például Barta Lajos Világdémon cím\u0171 regényét, vagy Bíró Lajos Ámor és Psziché-jét, a hétköznapi számokban, a Vonal alatt közölt Ignotus-cikkeket, tárcákat, Márai berlini karcolatait.<\/p>\n
1923-ban közel ötszáz novella, vers, folytatásos regény, karcolat kap nyomda-festéket a Kassai Napló Vasárnapjában. (Ne felejtsük: Ignotus bels\u0151 szerkeszt\u0151sége idején!) Ez a mennyiségileg is tiszteletet parancsoló szám meghozza a Fábry által annyira áhított min\u0151ségi változást mind esztétikai, mind tartalmi szempontból. Egyik cikkében ezt a gondolatsort folytatva Fábry már a továbblépést követeli, kéri számon az íróktól: „Ma már az sem érdem, hogy ha valaki íróember véletlenül írni is tud. Ma azt nézzük: mondott-e valamit az illet\u0151? Mert aki írni tud, az mondjon is valamit!” (Fábry Zoltán: Írók és irodalom Szlovenszkón, 1926. nov. 21-én.) <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Az 1922-ben Kassára kerül\u0151 Ignotusszal kapcsolatban meglep\u0151dve tapasztaltam, hogy a Nyugat elindítójának, korának, a magyar irodalom egyik legnagyobb esztétájának ezt a korszakát életrajzírói hézagosan, felszínesen, vagy egyáltalán nem tárgyalják. A lexikonok is csak futólag említik.<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":[],"categories":[16],"tags":[],"yoast_head":"\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n