{"id":6153,"date":"2017-03-13T08:00:59","date_gmt":"2017-03-13T06:00:59","guid":{"rendered":"http:\/\/irodalmiszemle.sk\/?p=6153"},"modified":"2017-03-12T20:36:28","modified_gmt":"2017-03-12T18:36:28","slug":"juhasz-tibor-levele-tar-sandorhoz","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/irodalmiszemle.sk\/2017\/03\/juhasz-tibor-levele-tar-sandorhoz\/","title":{"rendered":"Juh\u00e1sz Tibor levele Tar S\u00e1ndorhoz"},"content":{"rendered":"

<\/p>\n

Kedves S\u00e1ndor,<\/p>\n

<\/p>\n

tavaly szeptemberben j\u00e1rtam utolj\u00e1ra a h\u00e1zadn\u00e1l. Ker\u00edt\u00e9s, f\u00e1k, gondozott p\u00e1zsit, a n\u00e9gyemeletes alig l\u00e1tszott a lombokt\u00f3l. N\u00e9ztem egy darabig az ablakokat, \u00e9s elmosolyodtam. Pedig semmi nevetnival\u00f3 nem volt k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, d\u00e9lut\u00e1n h\u00e1rom fel\u00e9 j\u00e1rt az id\u0151, egy \u00f6regasszony sietett \u00e1t az \u00faton, egy kamion r\u00e1dud\u00e1lt, iskol\u00e1s gyerekek, lehajtott fej\u0171 j\u00e1r\u00f3kel\u0151k s\u00e9t\u00e1ltak el mellettem, egy k\u00f6z\u00e9pkor\u00fa f\u00e9rfi t\u00fczet k\u00e9rt, majd sz\u00e9p napot k\u00edv\u00e1nt. Minden a legnagyobb rendben volt, csak a sz\u00e9l f\u00fajt egy kicsit jobban, de h\u00e1t ez nem csoda, \u0151sz volt. Ember ne j\u00e1rjon a lak\u00f3hely\u00e9hez legk\u00f6zelebb es\u0151 kocsm\u00e1ba, te biztos nem ismerted ezt az \u00edratlan t\u00f6rv\u00e9nyt, erre gondoltam. Nem mintha baj lenne a Balsz\u00e9ls\u0151vel, takaros kis hely, azon kevesek egyike, ahol a harmadik vagy a negyedik feles ut\u00e1n jelentkezik a b\u0171ntudat. M\u00e1s iv\u00f3kban m\u00e1r az els\u0151 s\u00f6r ut\u00e1n felr\u00e9mlenek a halaszthatatlan teend\u0151k, d\u00f6nthetsz, hogy hazam\u00e9sz \u00e9s elv\u00e9gzed a feladataidat, vagy maradsz, \u00e9s azt csin\u00e1lod, ami\u00e9rt idej\u00f6tt\u00e9l. A Balsz\u00e9ls\u0151ben nincsen v\u00e1laszt\u00e1sa az embernek, \u00e9s \u00e1ltal\u00e1ban a lak\u00f3hely\u00e9hez legk\u00f6zelebb es\u0151 kocsm\u00e1ban sem. Ezeken mosolyogtam ott, a Kishegyesi \u00faton, \u00e9s egykori t\u00f6rzshelyed fel\u00e9 vettem az ir\u00e1nyt.<\/p>\n

A ker\u00edt\u00e9s alighanem \u00fajra lett festve, a fapadokon csak n\u00e9h\u00e1nyan \u00fcltek, korodbeliek, cigarett\u00e1ztak, b\u00e1mult\u00e1k a forgalmat. Ahogy bel\u00e9ptem, az egyik\u0151j\u00fck a muslic\u00e1kat kezdte szidni, mert belerep\u00fclt a fr\u00f6ccs\u00e9be vagy h\u00e1rom, \u00e9s \u00edgy m\u00e1r a kuty\u00e1nak sem kell, persze nem \u00f6nt\u00f6tte ki, megissza majd k\u00e9s\u0151bb, mikor senki sem figyel, tudom, \u00edgy szokta, mindig van valami baja az itallal. Mi\u00f3ta elment\u00e9l, nem csak a hely neve (te m\u00e9g Paksik\u00e9nt emlegetted ezt a kocsm\u00e1t), maga a hely is megv\u00e1ltozott. K\u00e9pzeld, \u00faj pultos van, egy fiatal l\u00e1ny, nagyon mogorva, alig lehet hozz\u00e1sz\u00f3lni, h\u00fazza a sz\u00e1j\u00e1t, ha k\u00e9rek valamit. M\u0171k\u00f6rmei fenyeget\u0151en koccantak a s\u00f6r\u00f6s\u00fcvegen, ahogy el\u00e9m tette a K\u0151b\u00e1nyait. M\u00e1st, k\u00e9rdezte, de \u00fagy, mintha csak mondan\u00e1, levitte a sz\u00f3 v\u00e9g\u00e9n a hangs\u00falyt, ez\u00e9rt \u00fagy \u00e9reztem, hogy vennem kell m\u00e9g valamit, a s\u00f6rt m\u00e1r fogtam, felest kellett k\u00e9rnem. Kivittem az italokat, h\u00e1tul \u00fcltem le, sz\u00fcks\u00e9gem volt a csendre, ott nem zavart a j\u00f6v\u00e9smen\u00e9s.<\/p>\n

Egy reg\u00e9nyen dolgoztam, S\u00e1ndor, \u00e9s dolgozok most is, lassan k\u00e9t \u00e9ve. Salg\u00f3 blues, ez a c\u00edme. Dics\u0151s\u00e9ges m\u00faltr\u00f3l \u00e9s sz\u00e9gyenteljes buk\u00e1sr\u00f3l sz\u00f3l, azokr\u00f3l az \u00e1rtatlanokr\u00f3l, akiknek meg\u00edg\u00e9rt\u00e9k a nagy j\u00f6v\u0151t, de egy napon h\u00e1tat ford\u00edtottak nekik, \u00e9s mikor ezek a megal\u00e1zott emberek \u00e9rdekl\u0151dni mer\u00e9szeltek, hogy ez most m\u00e9gis micsoda, akkor megvert\u00e9k, \u00e9s a sarokba rugdost\u00e1k \u0151ket. M\u00e1r egy j\u00f3 ideje megszak\u00edt\u00e1sok n\u00e9lk\u00fcl dolgoztam a k\u00e9ziraton, de akkor, szeptemberben, elakadtam. Hirtelen elvesztettem az ir\u00e1ny\u00edt\u00e1st, a szerepl\u0151im nem sz\u00f3laltak meg, elfordultak t\u0151lem, hi\u00e1ba akartam verekedtetni \u0151ket, inni adni nekik (m\u00e9g az abszintot sem sajn\u00e1ltam volna t\u0151l\u00fck, pedig mifel\u00e9nk az a legdr\u00e1g\u00e1bb pia), nem vettek tudom\u00e1st r\u00f3lam. Megv\u00e1ltoztattam a nev\u00fcket, f\u00e9nyes, gazdag \u00e9letet v\u00e1zoltam fel nekik, meg\u00edg\u00e9rtem, hogy kihozom \u0151ket a szarb\u00f3l, hogy nem fognak megrohadni a kol\u00f3nialak\u00e1sokban, int\u00e9zek nekik egy olcs\u00f3 alb\u00e9rletet a belv\u00e1rosban, Debrecenben, ak\u00e1rhol. De nem figyeltek r\u00e1m. Napokat \u00fcltem a pap\u00edr felett, egy n\u00e9vel\u0151t sem siker\u00fclt le\u00edrnom. A karaktereim elidegenedtek t\u0151lem, j\u00f6ttem r\u00e1, mintha nem is \u00e9n teremtettem volna \u0151ket. Eszembe jutott egy jelenet A mi utc\u00e1nk<\/em>b\u00f3l. Ott \u00fcltem a Balsz\u00e9ls\u0151ben, \u00e9s a papra gondoltam, aki az \u00e1rok sz\u00e9l\u00e9n pihent, az er\u0151sen ittas Sud\u00e1kot n\u00e9zte, mert a f\u00e9rfi nem tudta elengedni az alum\u00edniumoszlopot, olyan r\u00e9szeg volt, de nem csak Sud\u00e1k, mindenki az utc\u00e1ban. \u00c9s akkor ezt gondolta mag\u00e1ban a pap: \u201eEzeket? Isten? A saj\u00e1t k\u00e9p\u00e9re?\u201d \u00dcltem m\u00e9g egy kicsit, leh\u00faztam a felest, ittam a s\u00f6r\u00f6met, \u00e9reztem, az a viszolyg\u00e1s, ami az elm\u00falt napokban kialakult bennem, lassan elt\u0171nik. Tudtam, hogy be fogom fejezni a k\u00f6nyvet. Sejt\u00e9sem sincs, hogy milyen lesz, most a fel\u00e9n\u00e9l j\u00e1rok, de azt szeretn\u00e9m, hogy ez a h\u00e1rom r\u00f6vidke mondat legyen a k\u00f6tet mott\u00f3ja. Ugye id\u00e9zhetek t\u0151led, S\u00e1ndor, ugye megengeded?<\/p>\n

<\/p>\n

Juh\u00e1sz Tibor<\/p>\n

$\"\"$ <\/strong><\/p>\n

Juh\u00e1sz Tibor (1992, Salg\u00f3tarj\u00e1n)<\/strong><\/p>\n

K\u00f6lt\u0151, \u00edr\u00f3, szerkeszt\u0151. Els\u0151 k\u00f6tete 2015-ben jelent meg az Apokrif irodalmi foly\u00f3irat \u00e9s a FISZ k\u00f6z\u00f6s gondoz\u00e1s\u00e1ban, Ez nem az a k\u00f6rny\u00e9k c\u00edmmel. A Debreceni Egyetem hallgat\u00f3ja, a KULTer.hu \u00e9s a Szkholion szerkeszt\u0151je.<\/p>\n

\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Kedves S\u00e1ndor, tavaly szeptemberben j\u00e1rtam utolj\u00e1ra a h\u00e1zadn\u00e1l. Ker\u00edt\u00e9s, f\u00e1k, gondozott p\u00e1zsit, a n\u00e9gyemeletes alig l\u00e1tszott a lombokt\u00f3l. N\u00e9ztem egy darabig az ablakokat, \u00e9s elmosolyodtam. Pedig semmi nevetnival\u00f3 nem volt k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, d\u00e9lut\u00e1n h\u00e1rom fel\u00e9 j\u00e1rt az id\u0151, egy \u00f6regasszony sietett \u00e1t az \u00faton, egy kamion r\u00e1dud\u00e1lt, iskol\u00e1s gyerekek, lehajtott fej\u0171 j\u00e1r\u00f3kel\u0151k s\u00e9t\u00e1ltak […]\n","protected":false},"author":5,"featured_media":6207,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":[],"categories":[3,724,125],"tags":[726,627,410],"yoast_head":"\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n\t\n\t\n