{"id":71,"date":"2007-07-08T01:00:00","date_gmt":"2007-07-07T23:00:00","guid":{"rendered":"http:\/\/irodalmiszemle.sk\/akik-europai-sorskozossegben-gondolkodtak\/"},"modified":"2007-07-08T01:00:00","modified_gmt":"2007-07-07T23:00:00","slug":"akik-europai-sorskozossegben-gondolkodtak","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/irodalmiszemle.sk\/2007\/07\/akik-europai-sorskozossegben-gondolkodtak\/","title":{"rendered":"\u201e…akik eur\u00f3pai sorsk\u00f6z\u00f6ss\u00e9gben gondolkodtak\u201d"},"content":{"rendered":"

Könyvr\u0151l könyvre – Fónod Zoltán: Szellemi \u0151rjárat cím\u0171 kötetér\u0151l)
<\/strong> Már korábban is leírtuk (a Repedések a siratófalon ürügyén), hogy Fónod Zoltán újságírónak is vallja magát. E m\u0171fajban (s így a publicisztikában is) nem akármilyen rangot vívott ki magának. Ámde Fónod kritikus is, irodalomtörténész is, pedagógus is; akkor még nem beszéltünk a könyvkiadásban betöltött szerepér\u0151l.
Köteteinek írásai ezekre a pillérekre épülnek.
E sorok írója úgy látja: Fónod Zoltán mostani kötetének (a Szellemi \u0151rjáratnak) két sarkalatos, kiemelked\u0151 pontja meghatározó. Az egyik: a világirodalmi távlat felvillantása, a másik: a Fábry-téma, mely (egyéb ilyen irányú tevékenysége okán is) kötetének gondolatsorait, írásait szinte „körbefonja”.
A cseh\/szlovákiai magyar irodalmat és kultúrát a világirodalom (változó) távlatai fel\u0151l közelíti meg. Olyannyira, mint kiderül, hogy akár egy szlovákiai magyar irodalomtörténetet összefoglaló el\u0151adás világirodalmi bevezet\u0151je is lehet(ne). Egyaránt figyelembe véve a két világháború közötti és az 1945 utáni korszakot.
Az irodalmi irányzatok és stílusok, törekvések és iskolák szellemi közegét vázolja fel, s ebbe, ezekbe helyezi el a cseh\/szlovákiai magyar irodalmat és kultúrát. A változások kora, az izmusok kora, az új kísérletek kora ez (a világirodalom), mire elérkeznek a 20. század els\u0151 harmadába és tovább. Ezen az összegez\u0151 vonulaton belül kap helyet a kisebbségi irodalom, az egyes írók „arcképei”, könyvek és köszönt\u0151k, az önismeret, és nem utolsósorban az „ember és szerep”: az irodalmi és kulturális élet, a globalizáció és a változó világ értékment\u0151 kísérletei.
Így kapcsolja a világirodalmi irányzatokat stb. Aragonhoz, Thomas Mannhoz, Joyce-hoz, \u010capekhez, André Gidehez, vagy a „keleti” realistákhoz (Solohov, Paszternák), Nezvalhoz, s a második világháború utáni neorealizmushoz. Másfel\u0151l Füst Milánhoz, Szabó L\u0151rinchez, József Attilához vagy éppen Fábry Zoltánhoz és Gy\u0151ry Dezs\u0151höz.
Ilyen távlatokban kap helyet – más összefüggésben – például S\u0151tér István is.
Fónod Zoltán gyakran kényszerpályán mozgott, ennek ellenére mindig az irodalom, a kultúra, a m\u0171vel\u0151déstörténet „életközelében” maradt, s ez nagy erénynek számított mindig is, ma is. Ezzel együtt, a fentiekb\u0151l következ\u0151en érdekl\u0151dése és írásai – a „szellemi \u0151rjáratra” is jellemz\u0151en – többféle rétegz\u0151dés\u0171ek voltak és maradtak; m\u0171fajilag is, tematikailag is.
A korábbi írásaival szemben e kötetében a középpontba helyezi, mintegy „kiemeli” az irodalmi-szellemi alkotásokat. Ez a törekvés át- meg átszövi írásait: el\u0151relép, majd visszanyúl (történetileg is), ily módon „tovaindáznak” az írásokban rögzített gondolatai. Köteteit, írásait olvasva néha bizonyos ritmusváltás is érezhet\u0151.
Fónod Zoltán következetesen vallatja a múltat. Miközben a valóságot higgadtan, tárgyilagosan igyekszik megismerni és ismertetni, írásai nem nélkülöznek bizonyos emocionális töltést sem. Mindig érezhet\u0151 – tudatosan érzékelteti is –, hogy a cseh\/szlovákiai magyar irodalom és kultúra kisebbségi helyzet\u0171, de nem másodrangú.
Ez az emocionális töltés néha er\u0151sen felszínre tör, mint például a Számvetés (2003); ennek bevezet\u0151jében nem kevesebbet ír, mint azt: „A kisebbségi magyar (bárhol is él a Kárpát-medencében) vállát a keresztfának feszítve él, mert szül\u0151földje 1918 után utódállam lett… A keresztfát az els\u0151 világháború gy\u0151ztes nagyhatalmai ácsolták a trianoni békediktátummal…” Valóban: kritikustól, irodalomtörténészt\u0151l szokatlanul emocionális töltés\u0171 mondatok ezek. De hát a szlovákiai élet mindenapjairól van szó; ezért e téma újra és újra visszatér\u0151. A felvetések kemények (értelmileg-érzelmileg egyaránt). Fónod Zoltán történelmi ívekben gondolkodik, s a jelent illet\u0151en is kritikus hangvétel\u0171 a gondolatmenete. Hiszen – mint mondja – „1945 után … a nemzetállam megteremtése vált meghatározó politikai céllá és a nacionalizmus tenyésztelepévé”.
Ezen a ponton – bármily szeretettel és tisztelettel viseltetik is Fábry Zoltán iránt –, vitába száll a stószi íróval az értelmezést illet\u0151en. Ugyanis, mint írja, Fábry „téved akkor is, mid\u0151n a jogfosztottság el\u0151zményeit keresi, s úgy tekint erre a kérdésre, hogy ez el\u0151ször a »szlovák állam« idején fogalmazódott meg. Tévedését – A vádlott megszólalban – súlyosbítja, hogy a diszkriminációs intézkedések mögött nem egy hivatal antidemokratikus törekvését látta, hanem a fasizmus jegyeire hasonlító új barbarizmus megnyilvánulását”. Kétségtelen: Fábry noteszei stb. (lásd Üresjárat 1945–1948) erre utalnak. Ezzel összefüggésben Fónod kritikával illeti Fábry Zoltánnak ama nézetét, mely szerint a szlovákiai magyarság kollektíve „immunis” maradt a fasizmus veszélyével szemben (pl. a vox humana népe).
Fábry Zoltán és életm\u0171ve: Fónod Zoltán e kötetében is, egész munkásságában is – a középpontban Fábry Zoltán áll. Az ember és író, és életm\u0171ve. A bizonyság: Fábry Zoltán összegy\u0171jtött írásainak tizenkét kötete, a két Fábry-monográfia, a Fábry-filológia kutatása és alapjainak lerakása stb. A Szellemi \u0151rjárat több fejezete szól Fábryról – közvetlenül; indirekt módon pedig olyan írásokban, mint az Adyról szóló, vagy A kisebbségi irodalom hétköznapjai, Mit ér az író, ha magyar…, Kisebbség és irodalom (Czine Mihály kötetér\u0151l), Tervek és gondok (beszélgetés Dobos Lászlóval), Szembesülés egy korszakkal (Kulcsár Tibor Fábry-kötetér\u0151l), vagy Kiss Tibor beszélgetése magával Fónod Zoltánnal. De vallatták Fónodot a Tanárképzés és irodalmi élet gondjairól és terveir\u0151l is.
Kötetének egyik igen kifejez\u0151 írása, helyzetmegállapítása: az Éden és a Golgota között…: emlékezés a múltra, értékelni a múltat és a jelent. Nem véletlen az el\u0151adás alcíme: A költészetet ünnepeljük és ezért nem árt emlékezni a múltra. „Változni és változtatni! – ezzel a goethei programmal indult útjára … a csehszlovákiai magyar szellemiség. Önmagában és a humánum embert megtartó erejében bízott ez a nemzedék, amikor a sors kihívásaival és az egyedüllét kényszerével szemben hite azok felé fordult, akik a közép-európai sorsközösségben gondolkodtak és a társadalmi felemelkedéssel együtt az új Rend igéit is a jöv\u0151 horizontjára írták.”
Aligha lehetne igazabban megfogalmazni egy népközösség kulturális életének indulását. Édenr\u0151l álmodtak, s azt akarták megteremteni – a Golgotát nem \u0151k készítették és emelték egy népközösség számára. De a szlovákiai magyar irodalmi és kulturális élet szellemisége ezt az utat is átélte. A Szellemi \u0151rjárat c. publicisztikai kötet erre a tanúbizonyság!<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Könyvr\u0151l könyvre – Fónod Zoltán: Szellemi \u0151rjárat cím\u0171 kötetér\u0151l) Már korábban is leírtuk (a Repedések a siratófalon ürügyén), hogy Fónod Zoltán újságírónak is vallja magát. E m\u0171fajban (s így a publicisztikában is) nem akármilyen rangot vívott ki magának. Ámde Fónod kritikus is, irodalomtörténész is, pedagógus is; akkor még nem beszéltünk a könyvkiadásban betöltött szerepér\u0151l.<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":[],"categories":[69],"tags":[],"yoast_head":"\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n